Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

251

és módszertani fejtegetéseiben nagyobb öröme van Kármán- nak, mint az értelmi, az erkölcsi és a testi nevelés tudomá- nyos tárgyalásában. Tanítói helyzetében megtalálhatjuk ennek az okát is. Évek óta a budapesti gyakorló gimná- ziumban működött Kármán, mint az elméleti és a gyakorlati pedagógiának a tanára. Éveken át kellett a gyakorló tanár- jelöltek számára elméleteket (theoretikumokat) és gyakor- latokat (praktikumokat) tartani ; egészen természetes tehát, hogy beleélte magát a tanítás- és módszertan fontosságának élő tudatába.

A mostani nagy munkájában közzébocsátott idetartozó fejtegetései megérdemlik, hogy középiskoláink tanárai tanul- mányozzák azokat ; úgy azok, akik birtokában vannak a »donum didacticum«-nak, hogy abban megerősödjenek, mint azok, akiknél az hiányzik, hogy ezekben lefektetett elvek elmélkedő megfigyelésével megszerezzék azt.

A tanítástannak keveset szentel aránylag Kármán, annál többet a módszertannak.

Ez Kármán szerelme, mely minden sorából hozzánk szól, akár a rendtartás elveit fejtegeti, a módszertani érte- kezletekre útbaigazításokat ad, akár az iskolaügy egysé- géről szól. Ezekben általánosságban mozognak fejtegetései ; de hiba az, hogy a módszer tudományos megalapozásáról alig mond valamit. Az ugyanis kétségtelen, hogy a módszer megállapításában, nemcsak a tantervben, hanem a tan- menetben, a tanalakban, az előadásban a gyermeklélek tudományos ismerete, a tantárgyak didaktikai tulajdonságai és a nevelőoktatás céljának figyelembevételével kell eljárni a tanítónak, hogy ezek alapján kialakuljon a tanító szemé- lyisége is. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni és elég sokszor ismételni, még ha a pedagógiában járatos tanítók és tanárok számára írunk is. Ez fontosabb annál is, ha a tanárok egy- másnak előadásain megjelennek, hogy tekintetbe vegyék társaik működését, eljárását. Kármán ettől nagyon sokat várt 1873-ban megírt és most újra lenyomtatott cikkében. »Valóban igazi bábeli zavar az, amit iskolánk jelen állapo- tában csak egy napon, egy héten át minden vonatkozás