Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
18 DK. WIEDERMANN KÁROLY. annyira, hogy az oktalan kételyt is kizárná. Az észt gyötör- heti a csalódás lehetőségének képzete : hátha nem szólt Isten! Az akarat föladata abban áll, hogy az értelmet nem engedi befolyásoltatni oktalan kételyek által s azt a bizonyos- ságot, mely magában véve nem szabadakarati befolyás által keletkezett, fönntartja, védi, biztosítja az esztelen kételyek ellen. (Kleutgen, Heinrich, Gutberiet.) De lehet-e mondani azt, hogy a már meglevő bizonyos- ság ezen fönntartásában magára az értelemre gyakorol befő- lyást az akarat ? S lehet-e ezen címen szabadnak mondani a bizonyosságot? Nem. Mert az oktalan kételyek nem magá- nak az értelemnek kételyei. Ép azért oktalanok, mert az ész ép az ő hátrányukra határozottan megállapította azt, hogy hiábavalók, alaptalanok. Nem az ész forrása, támasza az oktalan kételyeknek, hanem a rossz akarat. A belső közvetett evidenciánál is merülhetnek föl kéte- lyek s mégis megvan a teljes bizonyosság s e címen nem mondható ez szabadnak. Pl. Isten léténél, vagy az erkölcsi élet alapjait képező igazságoknál. S amint itt az akarat pa- rancsa egyedül arra való, hogy az oktalan kételyek akadályát eltávolítsa s ép azért csak per accidens lép közbe, mert az igazság elfogadásának oka per se csak az ésszel átlátott okok, úgy a hitben is a kételyek eltávolítása címén az akarat csak per accidens lép közbe, holott a szabadakarati közre- működés a hit lényegéhez tartozik. Ha nem akarjuk lekicsi- nyelni az erkölcsi bizonyosságot, mely okos kételynek szín- tén nem ad helyet, akkor azt kell .mondanunk, hogy nem- csak oly állítás bizonyos, mely közvetlenül evidens, vagy levezetett evidenciára támaszkodik, hanem az erkölcsi bizo- nyosság is. Ami a bizonyossághoz elegendő, az az. hogy az ember ne kételkedhessék anélkül, hogy ne érezze, hogy erő- szakot követ el az igazságon, midőn vonakodik azt elfő- gadni. Aki észszerűen semmi okot sem talál a kétkedésre, annak ítélete bizonyos. 4. Vannak ismét, akik azt mondják, hogy az akarat nemcsak képesítve, hanem kötelezve van arra, hogy az értelemre úgy hasson, hogy az általa elért bizonyosságot
