Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Babura László: A Szentírás-olvasásról
202 VEGYESEK. sikert és jutalmat. Nem érhetünk tehát másképen célt, mint ha munkafelosztással élünk. Keveset egyszerre, de azt mindennap ! Ezt az elvet szentesítették — csaknem kivétel nélkül — az összes egyházi és szemináriumi rendszabályok. Azokban is, ezekben is történik intézkedés, hogy naponként olvassa- nak a rendtagok, illetve növendékek bizonyos részt a Szent- írásból. Még II. József is szemináriumi szabályzatának II. feje- zetében a Szentírást írja elő első helyen a lelki olvasmányok sorában.1 A francia szemináriumok szabályai naponként egy fél órát rendelnek Szentírásolvasásra fordítani; ezenkívül az ebéd előtt szokásos Examen particulier elején minden növendék térdelve elolvas egy-egy fejezetet a Szentírásból.2 Üdvös intézkedés és okos az olvasás idejét tekintve. Mert sehogysem helyeselhetjük a Szentírásolvasást az ebéd vagy vacsora idejére tenni. Az étkezés alatti olvasás ellen néme- lyek egészségtani szempontból is kifogást emelnek s e ki- fogást legalább annyira kell méltányolnunk, hogy ne fárasz- szűk az elmét étkezés közben nehéz tárgyú olvasmánnyal. Könnyed s amellett tanulságos művek valók csak oda, me- lyeket élénk irályuk és tárgyuk érdekességénél fogva még akkor is szívesen hallgatnak, mikor főgondjuk éppen nem a szellemi táplálkozásra van irányítva. A Szentírásolvasás ideje tehát ne az étkezés legyen, helye pedig ne az ebédlő. Az Isten igéje idő és hely tekin- tétében is méltóbb elhelyezést kíván a napi rendben. Sőt a dolog fontossága azt is kívánatossá teszi, hogy a Szentírás- ·olvasásnak egy-egy elülj áró jelenléte különös súlyt kölcsö- nözzön, úgy, amint a francia szemináriumokban a lelki olvasmányt szokták végezni.3 Teljesen egyetértek e pont- bán dr. Mihály fi : A papnevelés elmélete című művében han- goztatott nézeteivel, midőn azt mondja : »Részemről elő- nyösnek azt találnám, ha a Szentírás olvasása egy elüljáró, 1 Dr. Mihályfi : A papnevelés tört. II. 108. 3 ü. o. 112. 3 Dr. Mihályfi i. h. II. 110.
