Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Babura László: A Szentírás-olvasásról

200

VEGYESEK.

Alumni cautem, quod scholae 1praelectionibus ad hanc — in- telligentiam et defensionem Scripturarum — assequendam deerit, privato labore suppleant oportet. Quum enim parti- culatim omnem enarrare Scripturam magister prae angustiis temporis non possit, privatim ipsi, certo ad hanc rem con- stituto spatio in dies singulos, Veteris Novique Testamenti attentam lectionem continuabunt; in quo optimum factu erit, breve aliquod adhiberi commentarium, quod opportune obscuriores locos illustret, difficiliores explicet.

A Szentatya jól ismeri a tanár helyzetét. Alig van tudományág, mely oly nagy irodalommal rendelkeznék, mint épp a Szentírástudomány. Hisz nincs is könyv, mely az emberiséget valaha jobban érdekelte volna, mint épp a Szentírás. Hivő és hitetlen, tudós és tudatlan egyaránt forgatta, elemezte, boncolgatta, védte vagy támadta és mindezt jóformán keletkezése óta. Ily óriási anyaggal szemben a tanárnak be kell érnie a legszükségesebbel. Ha ezt alaposan letárgyalva, reámutat még a továbbképzés nevesebb mestereire, a tökéletesítés megbízható forrásaira, in angustiis temporis eleget tett kötelességének. A tökéle- tesítés munkája már a tanítvány kötelessége. Ennek egyik kiváló eszközét jelöli meg a Szentatya a Szentírásnak napon- kénti olvasásában.

Mindenki, aki szorgalmasan forgatta a Szentírást, tapasztalhatta, mily üdvös hatással volt ez olvasmány lelkére, szellemére egyaránt. Nem is új dologként hangoz- tatja ez üdvös foglalkozást a Szentatya. Az egyház min- dig tudatában volt amaz isteni, mérhetlen kincsnek, melyet a Szentírásban bír. Liturgiáját belőle készítette, amint tanait is onnét meríti. S 11a a tévtanítók visszaélései arra kényszerítették is, hogy a Szentírás olvasásában bizonyos szabályokat állapítson meg, mégis sohasem vette ki hívői- nek kezeiből e szent könyvet, sőt a különféle fordítások készítésével gondoskodott róla, hogy mindenki olvashassa az élet igéit. S akik úgy olvasták, amint illik és kell: hivő pietással, mindig úgy érezték, hogy hitükben erősebbek, erkölcseikben tisztábbak, erényeikben állhatatosabbak.