Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról

AZ ANYAG MIVOLTÁRÓL.

137

gában megjelölt minőségi konstanshoz egy mennyiségi járul. Továbbá : a vegyületek az elemek függvényei, s neve- zetesen az elemek tömegmennyiségének függvényei, tehát önként fölkinálkozik a gondolat, hogy a természetben a minőségi konstánsnak, az elemek állandóságának alapja a mennyiségi, a vegyülősúlyok állandósága. E gondolatot önti határozott formába a természettudományos atomelmélet, mely egyúttal lehetővé teszi e mennyiségi törvénynek élesebb fogalmazását.

Állandó anyagegyedek : a súlyos anyag szakossága ; atom, molekula.

A vegyülősúlyok állandóságának színe előtt fölmerül a kérdés : vájjon nem azért vegyülnek-e az elemek állandó súlyarányok szerint, mert ezen súlyoknak megfelelő tömeg- mennyiségek önálló létet folytató testeoskékbe vannak osztva ?

Iparkodunk e kérdésre induktív alapon megfelelni, egy- mást kiegészítő tételekben, mindenütt mérlegelve az exakt tudományok nyújtotta bizonyítékokat, s gondosan elválasztva a kétségtelen valót a föltevéstől.

1. Hogy bármely tapasztalati test, minő pl. egy darab vas, konyhasó, egy pohár víz, vagy lombikba zárt gáz, nem egységes, a szó bölcseleti értelmében vett egyedi való, mint Aristoteles nyomán a középkori tudósok gondolták,1 jelenleg vitán fölül áll. Ma már nem tartható fönn a közönséges természetszemléletnek az az álláspontja, mely szerint egy-egy külön test, pl. darab kő, vas, egy edénybe zárt folyadék, vagy gáz folytonosan kitölti azt a tért, melyet határai megjelölnek.

Mindenekelőtt itt vannak a likacsos testek, melyeknél már az egyszerű szemlélet, vagy könnyen keresztülvihető kísérlet is mutatja, hogy a látszólag folytonosan térkitöltő részeket közök választják el egymástól, s e közökben más anyag- mennyiségek is találnak helyt anélkül, hogy a test eredeti

1 Tkom. De natura materiae 9.