Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
AZ ANYAG MIVOLTÁRÓL·. 133 elemek tulajdonságainak középértékei. E következtetés, melyet nem födnek a tények, nemcsak az atomiz- musnak okoz főfájást, mint Ostivald1 föltünteti, hanem számolnia kell vele mindenkinek, ki egyszer elfogadja az elemeknek állandóságát. Nem lehet elzárkózni azon tény elől, hogy amely elemekből alakult a vegyidet, ugyanazokra szét is bontható. Mikép jöhetnek elő a vegyületből ép bőrrel ugyanazon elemek, melyek beléptek volt, ha valamiképen mivoltuk épségben tartásával benn nem voltak ? Hisz nemo potest dare, quod non habet — ezt nem lehet csürni-csavarni. Itt egy fogós probléma előtt állunk, amelynek megoldása végett vagy Aristoteles gondolatával kell beérnünk : a vegyü- letekben az elemek csak képességileg, δυνάμει vannak meg,1 2 aminek persze a mai természettudomány nem tud jól meghatározott tartalmat adni ; vagy azt kell vallanunk, hogy a vegyületekben a minőségi összetevés törvénye nem egyszerű algebrai összeadás törvénye, hanem egyelőre isme- rétién. A mai kémia az ismert anyagok közül mintegy nyolc- vanat tart elemnek ; ezek tehát a változások folyamában a minőségi állandók. Eszerint a minőségi állandóság-törvény nem hozható párhuzamba a mennyiségivel; ott az »egy« tömeg állandó, itt mintegy »nyolcvan« elem. Mindenesetre föltűnően kevés a »kémiai faj« — így lehet per analogiam nevezni az elemeket — az élő fajokhoz képest. Abban is meglepő ekonomiát mutat a természet, hogy a vegyületekben nagyon kevés, rendesen két, három, négy elem szerepel csak mint összetevő. De az is bizonyos, hogy az elemeknek e soka- sága nem elégíti ki az egységet kereső elmét. A görög böl- cselet abból a meggyőződésből indult ki, hogy a változások hullámainak fenekén egy önmagával azonos való lappang, s lett belőle nyolcvan egynéhány, melyeknek állandóságtör- vénye természetesen ugyanazon határok közé szorul, amelye1 I. m. 14. 2 De gen. et corrupt. I 10 (327 b. 22—31.)
