Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról

AZ ANYAG MIVOLTÁRÓL.

123

Was nun das Unternehmen anlangt, erst die Grenzen des menschlichen Erkenntnisvermögens auszumessen, und dann die Metaphysik zu kritisiren : so setzt dieses die Täuschung voraus, als ob das Erkenntnisvermögen leichter zu erkennen sei, denn das, womit die Metaphysik sich beschäftigt.1

Az anyagprobléma megoldásának útja.

Milyen út vezet legbiztosabban célhoz ?

Csakis a természet tapasztalati megismerésére támasz- kodó indukció. Aristotelesnek e követelése ma már győze- delmeskedett a kutatásnak minden terén. Azonban a termé- szét bölcselő megismerésében még. mindig vétenek ellene, nemcsak bölcselők, hanem, ami már föltünőbb, bölcselkedő természettudósok is. Sokan előszedik azt a néhány kategó- riát, melyet az anyag közelebbi mivoltának megjelölésére termelt eddig a történelem, minők hilemorfizmus, atomizmus, dinamizmus, s ezek közül néhányat cáfolnak, egyet bizonyí- tanak. Nem mintha nem vennének tudomást a modern természetismeret haladottságáról. De nekik ez csak arra szolgál, hogy bizonyítsanak vagy cáfoljanak vele egy eleve fölvett álláspontot ; tehát hallgatag elvcsúsztatással föl- teszik, hogy okvetetlenül ezek egyikében van az igazság. Holott kézzelfogható, hogy azok minden éleselműség mellett is hiányos vagy épen hibás tapasztalatra támaszkodó merész elvonások és általánosítások, melyek a kutatás élére helyezve, csak zavarhatják a tények tiszta meglátását. A bölcselet nem adott igazságokkal dolgozik, hanem keres igazságokat — legalább módszeres kételkedéssel. E munkájában igaz, nem vághat neki vakon a valóságnak; de heurisztikai elvei, minőkről a régiek ép úgy tudtak, mint az újak,2 a kutatás- nak csak irányvonalai, nem végpontjai.

Midőn azt mondjuk, hogy a természet tapasztalati megismeréséből indulunk ki, nem a közönséges természet1 Herbart Lehrbuch zur Einleitung in die Philosophie4 231.

2 Pesch Die grossen Welträtsel3 I 216, Wundt Logik3 II. (1907) 281 kk.