Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
AZ ANYAG- MIVOLTÁRÓL. 121 vonatkozások, melyek a szervetlen világ sztatikájában és dinamikájában adott azonos vonatkozókat állandóan azonos módon határozzák meg. Akik értés szándékával közeledtek a természethez, kezdettől fogva azzal a meg- győződéssel tették, hogy a természet törvényszerű, hogy a természet valamiképen egybevágó az ész követeléseivel. De a törvény nem lehet a természetben az alapvető állandó. Mert a törvény elsősorban ordinatio rationis — ebben egyetértenek minden kor bölcselői. A mi fölada- tunkra nem fontos, hogy hol kell keresnünk a törvények- nek, ezen gondolatoknak gondoláját. Bizonyos azonban, hogy nem a törvény a természeti történések valósítója, mint több fizikus hajlandó gondolni és Helmholtz és Fechner kifejezetten vallották.1 Mert minden valósításhoz valósító erők kellenek, és a törvény mint olyan, mint formát vagy irányt kifejező vonatkozás nem teljes létű, tetterős valóság. A törvény különben még világosabban is utal egy alap- vető priusra. A törvény ugyanis vonatkozás ; a vonatkozás pedig vonatkozókat tételez föl, alapvető valókat, melyeken nyugszik; s az állandó vonatkozás, minők a törvények, állandó vonatkozókat, vagyis teljes létű valókat követel. A szervetlen változások tehát két állandót mutatnak ; az egyik ideális határozmány — a törvény, a másik reális létező — nevezzük egyelőre anyagnak. A kettőnek konkrét egysége alkotja a szervetlen természetet; a kettőnek rend- szeres megismerése a tudományos természetismeretet, a szó teljes értelmében vett természetbölcseletet. A jelen dolgozat a szervetlen világ két állandója közül a reális konstanst keresi. Ennek megállapításánál természetesen nem lehet mellőzni az ideálist. A valók ugyanis csak hatásaikban tárják elénk mivoltukat, a hatékonyság formái, vagyis észlelhető elemei pedig tör- vények. Ezért a természeti valók kifürkészésében !a tör- vények útmutatásait nem vetik meg azok sem, kik gyökerű- két nem magában a természetben keresik, hanem Kant 1 L. Pesch Die grossen Welträtsel3 I. (1907) 213. 214.
