Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
■96 DR. STUCKNER JÁNOS. Különben is e kérdésben, bárhogy mélyítjük is bele kutató pillantásunkat, csupán természeti belátásunk erejével sohasem fogunk kielégítő feleletet kapni. Hogy valamikép megnyugodhassunk, arra van szükség, amit a tudomány embere oly könnyelműen ki szeret felejteni a számításból, midőn hasonló titokszerű problémákról van szó, — szükség t. i. a vallás felvilágosító szavára, mely feltárja előttünk a gyengeség erejét, a legyőzetés győzelmét, a fájdalom bol- dogságát, a szenvedés hatalmát, az alázat dicsőségét. * Mallock e destructiv munkájából meggyőződhettünk, hogy a tudomány nevében intézett támadásai a theismus három alapigazsága ellen — nem sikerültek. Elismerjük a tudomány hatalmát és kérlelhetetlen erejét, de látjuk egy- szersmind/hogy a tudomány, helyesen értelmezve, nemcsak hogy nem döntötte meg s nem dönti meg a theistikus három alaptant, hanem ellenkezőleg meggyőző bizonyítékot szol- gáltat a bennök való vallási hit mellett, melyet constructiv előző művében a gyakorlati ész elutasíthatatlan követel- ménye gyanánt elénk állított. S e szolgálatáért csak hálásak lehetünk Mallock-nak. Hogy van Isten, hogy ez az Isten jó és szerető Istenünk, hogy van szellemi lelkünk, mely szabadakarattal felruházva szabadon dönt sorsa felett,' mely a test halála után a halhatatlan lélekre vár, hogy ezen hit- cikkelyek nélkül nincs értelme az emberi életnek, nem külö- nősen annak, mely a magasabb rendű aspiratiókból fakadva a civilizált világ életét teremti, ez elég nekünk a »tudomány- nak« önvallomásaiból. E vallomás és az emberiségnek el- ismert gyakorlati követelései elegendők magukban, hogy meghazudtolják a »tudománynak« az elméleti ész nevében felállított dogmatételeit az Istent, lelket, szabadakaratot, halhatatlanságot tagadó materialismusról. A szív téríti észre az elme tudományát élté vélj׳ edéseiben. Szepeshely. Dr. Stuckner János.
