Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
4Z AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 5 a hitet kifejezett vagy bennfoglalt logikai következtetésnek tartják, mint azok, akik éles különbséget állítanak föl a tudáshit és tekintélyi hit között s az isteni hitet ez utóbbi- nak tartják, szívósan ragaszkodva egy, különösen a trienti zsinat után általánosan vallott és hirdetett tételhez, hogy t. i. a hittény: actus intellectus imperatus a voluntate, akarat- tói parancsolt értelmi tény, azt a szabadságot, melyet a hittényről mindnyájan elismernek, s a mely miatt a hit mint értelmi tény szabadnak mondható, a kinyilatkoztatás tényéről való ismeretnél, illetve bizonyosságnál igyekeznek elhelyezni. A sok közül utalok Gutberiet »Lehrbuch der Apologetik« II. kötetének »Es gibt eine freie Gewissheit« című paragrafusára (494. 1.) és hivatkozom Peschre, aki újabban több munkájában foglalkozik a hitprobléma körébe tartozó kérdésekkel. 1. A hermesianizmus és tradicionalizmus közt közép- úton haladó elmélet hívei a szabadakarat működését a hit- ben, illetőleg a hitbizonyosságnak szabadságát, szabadakarat által való keletkezését úgy magyarázzák, hogy a logikai következtetéshez szolgáló egyik mondatot : Isten ezt a tant kinyilatkoztatta, biztosnak mondják, de nem nyilvánvalónak. S mivel az értelmi igaznaktartás szabadsága csak a nyilván- valósággal nem egyeztethető össze, de nem a bizonyossággal, azért ez a bizonyos ismeret szabad. Következőleg az egyik előzményt, mondatot bizonyos értelmi homállyal veszik körül, úgy hogy bár a másik előzmény : amit Isten kinyilat- koztat, az igaz, nyilvánvaló, tehát kikényszerítő is, a követ- kezmény elfogadása : tehát ez a tan igaz, maga a hit szabad és érdemszerző, az egyik előzmény nem-nyilvánvalóságából folyó következtetés inevidenciája miatt (azon régi logikai szabály szerint : peiorem semper sequitur conclusio partem). Az ugyanazon állásponton lévő régebbi és újabb írók között vannak kifejezésbeli eltérések. A régiek a kinyilat- koztatás tényének nyilvánvalóságát, evidenciáját tagadják, az újabbak közül pedig többen vallják. De ·—· mondják az újabbak — tárgyilag a régiekkel megegyeznek, mert azok csak a kikényszerítő evidenciát tartották szem előtt s ezen
