Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

854

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

alapjainak fölépülése, az életnek a halál által szolgálása, a tengernek élettel teli, sejtelmes világa, az állatok, tenger- ben és szárazföldön egyaránt, öntudatlan okossága és éle- tűkben bámulatos célra törekvése. »Én, vallja Linné, átvo- nultában láttam az Istent, mint Mózes; láttam őt s bármi- lat és csodálattal lesújtva, elnémultam.«

A fejlődés elmélete, mely egyébként (Istennel) nem zárja ki a hivő világnézetet, az írással nem ellenkezik, a teremtett mindenségről mint napsugaras, virágillattal s madárdallal telített világról alkotott eszményi képet ecse- tével átdolgozta, reálisabbá tette, mosolygó tónusait mé- lyebbre festette, . . . s teljes fönségben domborította ki a Teremtő alakját.

»Az ember bölcsőjénél« elmélkedésünkben megismer ke- dünk az ember származásának kérdésével, az idevágó külön- böző elméletekkel s arra az eredményre jutunk, hogy az embernek állatból való eredése (test szerint) oly föltevés, melyet »nem érdemes a kinyilatkoztatott igazságok mellőzé- sével elfogadni«, de pusztán theistikus szempontból elfogad- ható, bár a kinyilatkoztatással s az egyház kijelentéseivel (commissio biblica) ellenkezik ; különösen is elfogadható theisztikus szempontból az az elmélet, hogy az ember, mint az állattól különböző lény, külön fejlődési soron ment át, akibe alkalmas időben Isten közvetetleniil lehelte belé a szel- lemi lelket ; s ez a fő, az ember nem test, hanem lélek szerint Isten képmása.

Majd »A lelkek ködéből a világosságba« jutva, rálépünk a lélektani kérdések fontos mezejére. Belátjuk a materialis- mus tarthatatlanságát, kénytelen visszavonulását. Ismeretet szerzünk az állati lélek titokzatos kérdéséről, az embernek az állattól különbözőségéről. Tájékozódást kapunk azok felől az érvek felől, melyek az emberi lélek szellemi voltát bizo- nyitják. A lélek szellemi természetéből folyik halhatat- lansága. A szellemvilág létezését némileg bizonyítják a spiri- tistikus jelenségek is.

Az eddigieken végig viszapillantván, megállunk »A Vég- télén előtt« s mivolta és lényege iránt tesz kérdést kiváncsi