Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban

HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB.

791

kiterjeszti VII-ed fokig. S végre ezen bizonytalanságból mintegy leülepedett az a közös megegyezés, hogy V-öd fokig mindenkor bontó akadályt képezzen, azontúl pedig, t. i. a VI. és VII. fokban csak akkor, ha névzavar is lép közbe.

Annyi tehát bizonyos, hogy a IX—XII. század közti időben már teljesen kifejlett alakjában találjuk a sógorságot. Mélyebbre már hiába nyúlunk, mert csak kezdetleges fejlő- dési alakjaival találkozunk. T. i. itt is megtiltanak egy fokot a zsinatok,1 ott is ; s ezen partialis megtiltásokból és a római jog tilalmaiból fejlődik ki a IX. századra az »affinitas« egyetemes akadállyá.

A római jog szerint pedig eleinte csak a napa és mostoha- anya S fordítva : a meny és mostohaleánnyal való házasság volt tilos.1 2 Majd a mostohaatya és mostohafiú özvegye ; a férj és elvált feleségétől más férfival nemzett leány közt volt eltiltva a házasság.3 Az egyház ezen az alapon épít tovább, még pedig úgy, hogy a IX. századra már teljesen kiépíti. Úgy, hogy ezentúl már nem fejleszteni, hanem inkább vissza- szorítani kellett, amit az egyház meg is tett.

Ezzel a sógorságot befejeztük s mivel — mint mondot- tam előbb —- a »publica honestas« is együtt fejlődik nálunk a románoknál az I., illetve II. tartományi zsinatig, ennek a történetét is adtuk ; hátra van még, hogy a különválás idejétől a tételes intézkedést tárgyaljuk egy külön fejezetben. S ezzel értekezésünket befejezettnek tekintjük.

16. §. Köztisztességi akadály.

1. Az »impedimentum publicae honestatis« a keleti egyház román részében mint különálló akadály a magyar- országi egyesült románok I. tartományi zsinatáig nem

1 Conc. Neoeesar. c. 2. ; Theodorian i. m. II. k. 216. 1. ; I. k. ap. c. 19. ; II. conc. Trull. 54.

2 17. Cod. de ritu nupt. (V. 4.)

3 I. m. (XXIII. 21.)