Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
778 KIRVAI L. VAZUL. adatunk ilyen irányban, arról tehát nem is állíthat- juk azt, amit a többiről. 15. §. Sógorság. I. Sógorságnak nevezzük azon házassági bontó akadályt, mely létrejön egy férfi és egy nő összes rokonai között, vala- mint egy nő és egy férfi összes rokonai között, ha az illetők — féfifi és nő — a házasság keretén belül, vagy azon kívül testileg közösültek. E meghatározás nem fedi ugyan tökéletesen az egyesült románok tartományi zsinatain hozott kánonokat, amennyi- ben azok az ünnepélyes jegyváltásból keletkezett bontó akadályt is »affinitas«-nak mondják. De ha nem az elnevezés szerint mérlegeljük, hanem a lényeg szerint és a copulá-ból származó akadályt sógorságnak (affinitas), az eljegyzésből származót pedig — legyen az eljegyzés akár ünnepélyes, akár csak érvényes —- »publica honestas«-nak nevezzük, akkor teljesen fedik egymást. Szerintem ezt a megkülönböz- tetést meg lehet, sőt meg kell tenni, ha meg akarjuk könnyí- teni az affinitas tárgyalását. Hogy pedig az egyház erre törek- szik, onnan is kitűnik, hogy az »affinitas tertii generis«-t még tiltó akadálynak sem tartja, jóllehet az I. tartományi zsinatig legalább is az volt.1 Mi több, nálunk a románoknál a »Pravila« és »Pidalion« alapján bontó akadályt képezett. Mivel az Unió előtt az volt. Az Unió után pedig, amint tudjuk, teljes érvényben maradt az Unió előtti jog, a dogmába ütköző részeket kivéve. Másrészről pedig az »affinitas secundae classis«-t megtartja ugyan bontónak, de hozzáteszi : »ubi viget, nec auferri potest«. Vagyis az egyház tényleg enyhíteni akar e szigorúságon és egyúttal megkönnyíteni az affinitas tárgyalását és megértését. Következésképen eljárásunk az egyházéval egyezik. Azon, hogy az egyik fél sógorai és a de ar ajunge a fi de sine-si stapanitor) pe muierea pärintelui säu ■célúi pus. 1 Rat, Prelectiuni teologice despre matrimoniu, pag. 163. ; Papp-Szüágyi i. m. pag. 459. ; Klein i. m. pag. 83. seqq.
