Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban

HÁZASSÁGJOGI )ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB.

767

2. és végre nem veheti nőül egy vérszerinti fiú apja keresztleányának a leányát.

Ezek a »Pidalion« által elősorolt esetek. Ezekből látjuk, hogy a keresztségből származó egyenes ágbeli rokonság

III-adfokig bontó akadályt képez, de csak a keresztapa és leszármazol és a megkeresztelt s ennek szülei és leszármazói közt.

1. Különösnek fog föltűnni, hogy a keresztelő papról szó sincs az elősorolt esetekben. A nem-egyesülteknél, de az egyesülteknél is az említett tartományi zsinat előtt. Sőt a zsinat után sem emelik ki a jogászok, így Papiu, Rat, de Papp-Szilágyi sem. A »Pravila«-nak tényleg van egy fejezete,, mely szerint : »Sacerdos potest in necessitate propriam prolem baptizare sed non levare.«1 Ebből tényleg azt lehetne kiolvasni, hogy csak akkor fog származni lelkirokonság, tehát bontó akadály is, ha a keresztvízből ki is emeli a pap a keresztgyérmékét, ami a keresztszülőnek volt feladata. De ha jobban szemügyre vesszük, már ebből is kiolvashatjuk az ellenkezőjét, mert azt mondja az idézet, hogy csak »in necessitate«. A 226-ik fejézet pedig már egész határozottan kimondja, hogy ha a férfi megkereszteli saját fiát, váljék el feleségétől, kit húgává tett.1 2 Következésképen jogilag a papra is kiterjedt ezen akadály, de úgy, hogy az életben senki sem vett róla tudomást ; maguk a jogforrások pedig csak implicite tartalmazzák s véleményem szerint innen van, hogy erről szó sem esik a zsinat előtti korban. Maga Papp- Szilágyi is kivonatolja a »Pravila«-t, utal könyvének a házasságról szóló részére s ott erről egy szót sem szól.

2. Egy másik sajátságos tulajdonsága az eredeti keleti jognak, hogy a »confirmatio«-ból származó rokonságot sehol sem említi házasságjogi bontó akadálynak. Innen azt lehet és kell is következtetni, hogy a keleti egyházban az Unió utánig tényleg ez az akadály nem létezett. Mondhatná ugyan

1 I. m. 155. f.

2 I. m. »De-si va boteza cineva propriul bäiat, sä se despartä de muiere, cä si-a fäcut-0 sorä.«