Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
764 KIRVAI L. VAZUL. ״ az első ezer éven át a bérmálást mindig együtt szolgáltatták ki a keresztséggel, következőképen nem volt értelme a bér- málásból származó akadályt sürgetni; meglévén a kereszt- ségből származó. A keleti források pedig mind csak az első ezer év jogát tartalmazzák, mert a szakadás óta a keleti egyházban jogfejlődés, az újra egyesült részeket kivéve, alig létezik. Következésképen bármikor írattak volna, vagy a szakadás előtti jogot tartalmazzák, tehát az első ezer év jogát, vagy pedig annál kevesebbet. II. A keresztségből származó lelkirokonságot pedig mindjárt a kereszténység bölcsőjénél házassági bontó aka- dállyá tenni nem volt semmi szükség, mert eleinte a meg- kereszteltek felnőtt, sokszor öreg emberek voltak, a kereszt- szülők pedig mindig egyneműek a megkeresztelendővei s így semmi értelme sem lett volna házassági akadályt állítani köztük. S csak később, midőn szokásba jött a gyermek- keresztelés és keresztszülő lehetett más, a megkeresztelendő- vei nem egynemű egyén, vált aktuálissá a kérdés : »meg- engedhető-e a házasság a keresztapa és keresztlánya között ? <׳ Az egyház negativ feleletet adott. Ennek megfelelően a lelkirokonság — mint házassági akadály — eleinte csak I-ső fokú volt. Természetesen ez sem volt mindjárt az első időben törvényileg kimondva, hanem a mindennapi életben aszerint jártak el, vagyis előbb jogszokás keletkezett, ami már csak egy lépésnyire volt attól, hogy írott törvénnyé legyen. ej A legrégibb írott nyom a VI. századba nyúlik vissza. Justinian császár volt az első, aki a már úgyis életben lévő gyakorlatot 530. évben pozitív törvénnyé iktatja, midőn ezeket mondja : »Ea persona omni modo ad nuptias venire prohibenda declaratur, quam aliquis, sive alumna sit, sive non, a sacro suscepit Baptismate, cum nihil aliud sic inducere potest paternam adfectionem et iustam nuptiarum prohibitionem, quam huiusmodi nexus, per quem, Deo mediante, animae earum copulatae sunt.«1 1 L. 26. Cod. de nupt. (V. 6.)
