Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban

HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB.

759

monium reclamare nequit ; rapta autem persona, quae raptui non consensit, matrimonium quam primum poterit post recuperatam libertatem inpugnare debet.«1 Ha pedig a föl- bontást kérni jogosított személy nem él ezen jogával azonnal, szabadságának visszaszerzése után az egyház jogáról lemon- dottnak tekinti s ügyét elévültnek veszi. Következésképen a házasság érvényét elismeri.

Ugyanezen jog érvényesül a nyugati egyházban is, hasonlóképen a román nem-egyesülteknél.1 2

4. Rövid történeti fejlődése. A nőrablás, mint házasság- jogi bontó akadály, már a legrégibb időtől kezdve létezik az egyházban. Papiu3 ugyan azt tartja, hogy eleinte büntető- jogi célokra szolgált, mivel a családjogot támadta meg s csak később lett belőle házassági bontó akadály. Egy kis módosítással magam is hajlandó vagyok elfogadni.

Ugyanis az első ezer éven át nem volt meg az a pontos megkülönböztetés, ami ma van, a házassági akadályok körül. A nőrablást pedig, mint a bűntetthez közelálló csele- kedetet, mindjárt az első századokban törvényei közé iktatja a világi hatalom is. Az egyház t. i. meg akarja óvni az egyéni szabadságot s vele útját vágni az erkölcstelenségnek. Az állam pedig belátván az egyház ezen óhajának üdvös liatá- sait, törvénybe iktatja. A Cod. Justinianus4 a rablást el- követő egyén és az elrabolt nő közötti házasságot semmisnek nyilvánította, a szülőket pedig, t. i. a nő szüleit, ha ilyen házasságba beleegyeznének, szigorú büntetéssel fenyegeti.5 Vagyis a világi jog, de az egyházi is, a) a nőrablást mint bűn- tényt kezeli, amelynek csak egyik büntetése a házasság

1 Cone. prov. II. tit. IV. sectio II. cap. II. ed. II. pag. 125. e).

2 í^aguna »Cunostinte folositoare« pag. 12. §. 11.: »Invoirea este si atuncea fára valoare, cánd aceea se dá dela o persoanä räpitä, si íncá neajunsá in starea libertätii«; cf. »Compendiu« pag. 72—73.

3 Cf. »Preotul Rom.« 1890. XVI. évf. pag. 272. sqq.

4 Cod. Inst, de rapt. virg. (IX. 13) c. un. §. 1. : >>. . . nec sít facultas raptae virgini, vel cuilibet mulieri raptorem in suum matri- monium sibi exposcere.«

5 Br. Roszner i. m. 266.