Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban

HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB.

747

1ךנ. azt mondja : »A szerzetesek és szerzetesnők nem léphet- nek házasságra, még ha oda is hagyták a kolostort.« 1 Ugyan- így nyilatkozik »Elementele dreptului bis.« című művében, azzal a hozzáadással, hogy a tilalom ellenére megnősülteket kiközösíti.1 2

2. Történeti fejlődését vizsgálva az ünnepélyes fogada- lomnak, változást nem észlelünk bontó akadály voltát illetőleg. Amint bontónak mondotta N. sz. Vazul : »A szer- zetesek fajtalankodásai nem tekintendők házasságnak s minden lehető módon beszüntetendők.« 3 Épen így bontónak mondotta a chalcedoni 4 zsinat (451) 15-ik és 16-ik kánonja, hasonlóképen bontónak mondotta a »Pravda« c. 123. :

»Monachus, vei monialis, si deserto monasterio matri- monium inierit, hoc non pro matrimonio, sed pro adulterio reputetur; si non dimiserit talis monachus sociam adulterii excommunicatus sit, etc.« 5

Bontónak mondotta végre az I. tartományi zsinat az egyesülteknél, a nemegyesülteknél pedig a már idézett Saguna.

Fejlődés tehát ebben a tekintetben nincs, még a con- ditiókban sem. Amint megkívánja ma az egyház, hogy : a) az apostoli Szentszék által jóváhagyott szerzetesrendben tétessék a fogadalom, úgy megkívánta N. sz. Vazul is, hogy valamely szerzetben tegyen az illető fogadalmas professiót ;

1 I. m. 11. §. 10. lap: »Cälugärii si cälugäritele nu au voie a se cäsätori, dacä au si päräsit mänästirile sale.«

2 I. m. 115. lap 87. §. ; Theodorian i. m. I. pag. 232. A chalce- doni zsinat 16. c. : »Fecioara, care s’a afierosit pe sine stápánului Dzeu, asisderea incä si monachii sä nu fle iertati a se cäsätori. Iar

. \ ל יל

de se vor afla fäcänd aceasta . . . sä fle anatemisiti.«

3 Theodorian i. m. III. 198—9. lap 6. c. : >>Curviile canonicilor sä nu se socoteascä intru nuntä, ci prin tot chipul sä se rumpä im- preunarea lor.«

4 Pidal. 1292—130. lap c. 15. : ». . . Iar dacä dupäce a primit hirotesia, . . . se va da pe sinesi nuntei ocäränd darui lui Dzeu, una ca aceasta anathemiseascä-se impreunä cu cel ce s’au impreuna* cu ea.« A 16. c.-t már előbb idéztük.

5 Rat. i. m. pag. 69—70.