Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
η! a tapasztalat szerint öntudatossággal csak az agyvelőben találkozunk, annak semmi nyoma fel nem lelhető a világ- mindenség egészében. Ha Haeckel csak sejtené e nyomot, bizonyára sietne felismerni s a maga céljaira felhasználni. Megállt, mert tovább nem mehetett. Tegyük föl azonban, — bár meg nem engedve — hogy sikerült szerzőnknek előbbi bizonyításával kimutatnia, hogy tehát létezik egy élő Istenség, mely érzésre és célszerűségre képes, mely létrehozta a világ jelen rendjét s lakóinak sor- sát intézi. Ámde itt ismét két nehézséggel állunk szemben. E két nehézség pedig az Istenségnek és az emberi akaratnak er- kölcsi természete. Az Istenség, hogy az embereknek benne való hite val- lás jellegével bírhasson, összeegyeztethető kell hogy legyen a jóság szempontjából. Itt a nehézség, ha figyelembe vesz- szűk, a jónak és rossznak mily keverékét tünteti fel ez a világ, az Istenség kezemunkája. A világmindenség e szem- pontból egyr kozmikus Briaraeus, ki száz kéz helyett, száz fejjel bir s minden fej más és más nyelven szól s szeme más és más tekintettel pillant ránk. Itt a szeretet szeme, ott a gyűlöleté ; egyik száj imát rebeg, a másik káromko- dásra nyílik. S mégis valamennyinek agyvelejébe a vér egy és ugyanazon szívből jön. Micsoda Istenség lehet az ilyen ? Másrészt azonosítva az ember elméjét a mindent létre- hozó okkal, kell hogy megszűnjék minden szabadság, hiszen az egyes ember csak kicsi láncszem a mindenség determi- nisztikus folyamatában, s ez kizárni, megsemmisíteni lát- szik az élet és az akarat szabadságát, amelyben való hit pedig gyökere az ember magasabb aktivitásának s ez a hit egyedül teszi az emberi élet drámáját érthetővé s érdekkel bíróvá. Sokan fáradoztak s fáradoznak e két nehéz probléma megoldásán, de Mallocknak egy megfejtési módszer sem tetszik s így maga áll elő egy újjal, mindig a »tudománya adataira támaszkodva«. S különösen is itt elvetendőnek találja a theológusok kísérlet a theizmus »tudományos« védelmére. 699
