Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

kísérlet a theizmus »tudományos« védelmére.

697

meny okai szükségképen sokszoros viszonylatokat zárnak magukba a testrészek vagy a testek között, melyek nagy távolságban bár, de oly sajátlagos módon viszonyt alkot- nak egymáshoz, hogy köztük egységes pszichológiai tény állhat elő. Ha van sej tiélek, mely az érintkező molekulák eredménye, akkor van időszaki lélek is, mint a molekulák viszonyainak eredménye, vagyis inkább van szerelmi lélek a természetben.

S mi továbbá a nap szerepe az élet létrehozásában a földön % A napfény, mint Haeckel mondja, az életnek első, legrégibb s legfőbb oka. A hímnek és nősténynek sejtlelkén kívül ez a harmadik tényező, mely millió mértföldnyi távol- ból okműködik s közvetve vagy közvetetlenül részt vesz a folyamatban. Nyilvánvalóan ezen tényező és az előplazma között emocionális viszony forog fönn, hasonló ahhoz, mely a hím- és a nősténysejt között létezik; s ha ez így van, birtokunkban az érzésnek egy köteléke, mely a föld- tői egészen a naprendszer középpontjáig terjed ki. S még itt sem szabad megállni. A föld mint egész emocionális képességgel bír a sarki magnetizmusban ; a molekuláris »hajlamok« ismétlődnek az égitest-tömegek nagy során és minden égitestnek van saját molekuláris »hajlama«, mely- nek megfelelően végzi mozgásait. S ekképen az emóciók egész szövevénye ott lelhető fel az egész mindenségben.

Közeledünk a végkövetkeztetéshez. Haeckel szerint »a különböző kémiai elemek qualitativ különbségeket perei- piálnak más elemekben, velük érintkezve megérzik a kelle- mest vagy kellemetlent és ennek megfelelően végzik moz- gásaikat«. Ami ez állításban különösen figyelmünket meg- érdemli, az, hogy e mozgások bennük egy percepció folyo- mányakép mennek végbe, azaz, az elemek nem pusztán percipiálják a kellemest, hanem tudnak róla, mint vágyuk tárgyáról, mielőtt az tényleg megvalósulást nyerne és vég- zik mozgásaikat határozottan abból a szempontból, hogy elérjék azt. íme a gondolat gyakorlati formájában, mint mely a cselekvést lehetővé teszi. Az ily gondolatnak rendes neve pedig szándékosság.