Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

694

BR. STÜCKNER JÁNOS.

közötti viszony«. Ez utóbbi megjegyzése alkalmul szolgál neki, hogy élénken megvilágítsa gondolatának értelmét. Az emberi lény, mint egyed, kezdetét veszi, midőn az anya petéje megtermékenyíttetik a hímnemű elem által. Ez a mikroszkopikus tény végbemegy az utóbbinak heves beható- lása által az előbbibe, melyet közvetlenül körülzár, szoros öleléssel átkarol. Ami különös és szembeszökő hasonlatos- ságot tüntet fel két más rendbeli tüneményhez, melyek egyike felsőbb, másika alacsonyabbrendű nálánál. Az egyrészt hason- másban feltünteti, lehetne mondani, előre visszhangozza mindazt a szerelmi drámát, mely a jövendő ember életét el fogja tölteni, másrészt, és határozottabb alakban, elénk állítja »a hevességet, melyet a vízmolekula képződésénél az egy oxigén és két hydrogén atom egyesülésében észlel- hetünk. Mind a három tünemény lényegileg azonos folya- mát : nemcsak mozgásnak folyamata, hanem heves indulati folyamat.

Az analógiában még tovább mehetünk. Az anyaméhben levő emberi lény sejteknek növő kombinációja, melyeknek egyedi »hajlamai« együttvéve egy másiknak adnak létet, mely azokat mind magába olvasztja s egységesíti. Ennek megfelelője ott van az anorgánikus világban. Két elegyedő atom »rokonsága« és »hajlama« molekuláris »hajlamba« kombinálódik, mely különbözik a két előbbitől. A molekulá- ris »hajlamok« viszont szintén kombinálódnak, változva foly- tón a folyamatban, aszerint, amint a molekuláris szervezetek mind nagyobb és nagyobb összetettségüek lesznek, úgy hogy az úgynevezett élettelen állagok fejlődése ép úgy pszichológiai fejlődés, mint fizikai. Az anyag tüneményei eszerint elméle- tileg a hajlam és érzés kifejezéseivel írhatók le, s hacsak találnánk az érzés oly tökéletes egységét, mint a mi erő- egységünk, a vízmolekula képződése, a rózsa vagy krumpli fejlődése s a férfinak a nőhöz való szerelme, mind egy közös denominátorra volna visszavezethető.

Amit az érzésről mondtunk, az ugyanígy alkalmazható a gondolatra is. Habár e pontban Haeckel nem oly kifejezett, de a dolog érdemét tekintve, nem lehetünk kétségben gon