Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

kísérlet a theizmus »tudományos« védelmére.

689

Egy értelemben Haeckel elfogadja, hogy esetlegesség nem létezik, t. i. oly eseményeknél, melyeknek nincs okuk. Szavai ezek : »Minden tüneménynek van egy mechanikai oka ; de minthogy a mindenség fejlődése mechanikai folya- mát, ahol semmi cél vagy szándék nem fedezhető fel, . . . nemcsak jogosult dolog, de szükséges is megtartani a szót »esetlegesség« a szándékosság helyett, kifejezve ezzel két tüneménynek egyidejű találkozását, melyek nincsenek oksági viszonyban egymással, de amelyek saját külön mechanikai okkal bírnak, függetlenül egyik a másiktól«.

Az esetlegességnek s szerepének e nemét a mindenség fejlődésében megérthetjük, ha tekintjük hatásait az emberek életére. Ő a dolgot nem mutatja be példában; helyette Mallock szolgál eggyel. Egy hatalmas államférfiut, kinek politikája romlással fenyegette nemzetét, megölt egyr rája esett kődarab, midőn az utcán sétált. A nemzet megszabadult tőle, talpára állott és az esemény következtében más irányt vett a történelem. A kődarab esése mögött ott van a mecha- nikai okok sorozata és ilyen az államférfi koponyájának helyzete is, midőn az ütés érte ; de már a tény, hogy a kő és a koponya egy időben, egy helyen találkoztak, nincs oksági viszonyban egyik előző oksorozathoz sem. Az egész merő esetlegesség, esély dolga, s a történelem mégis értelmet kapott vele. Ugyanez áll a világegyetemre is, csakhogy nagy- bán. Az okság szolgáltatja az anyagot; az esélyes találkozás kész eredményben végződik.

Eszerint a mindenség különböző tüneményei, ameny- nyiben saját oksorozattal bírnak maguk mögött, hasonlíta- nak a vízsugarakhoz, melyek a tengeri dagály nyomása követ- keztében a szikla lyukain át kiszökellenek. Minden egyes sugárnak felmenő folyamata saját okkal bír, mely deter- minálja ; de ha megesik, hogy néhány sugár egyesül s ennek folytán a víz új és sajátos alakot nyer, megszűnik az oksági viszony s érvényesül a véletlen eleme. Ennek alap- ján tehát Haeckel szerint nincs véletlen a következésben és semmi más, csak véletlen van a találkozásban ; semmi sem véletlen egyenes sorban, minden véletlen az oldalirány7Hittudományi Folyóirat. 1910.

45