Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

kísérlet a theizmus »tudományos« védelmére.

671

nyeit, eredeti-e Bacon filozófiai módszere, érdem számba megy-e Szent-Istvánnak a kereszténység bevezetése, Kossuth volt-e nagyobb, vagy Széchenyi ? — mi értelme volna mind- ennek, fel nem tételezvén, hogy az ember jelentőségét és értékét első sorban s mindenek fölött az adja meg, amit ő alakít magából, nem pedig, amivé szüleitől örökölt szer- vezete, a különböző külső benyomások tették, melyeknek ő automatikusan engedelmeskedik ?

S ha valaki, mint Spencer, az igazi történelmi kutatást abban látja, hogy az emberek tetteit s értékét »a feltételek ama halmazában« keressük, melyekből kiemelkedtek, és az életrajzi módszert »falusi pletykázásnak tartja«, azt, ez eset- ben Spencert, önmaga életével meg lehet cáfolni. Ez a filo- zófus, midőn mint gyakorlati politikus ír, kifogyhatatlan az ócsárlásokban, melyek között Nagy Frigyesnek kapzsiságát. Napóleonnak meg bűnös egoizmusát veti szemükre, s élete végén három vaskos kötetű életrajzot ír — önmagáról.

Az Istenségben való hit megállapításában mindenekelőtt szélesebb alapon óhajtja felépíteni a maga érvét, elvonatkoz- tatva Istenben minden speciális tulajdonságtól, mellyel őt a különböző vallások felruházni szokták, úgy hogy a nem keresztény is elfogadhatja alapul. Eszerint az Isten »személyi és visszhangot adó tárgya azon minden s bárminemű aspira- cióinknak, melyek túlhaladják ezen élet lehetőségeit«, az a valaki vagy valami, ami szinoním azzal, amiben aspirációink megvalósulást nyernek, amiben az értelem az értelemhez, szív a szívhez szól, amiben minden határozatlan vágyunk valami, nem tudni mi után — valami után, amiről Plato mondja, hogy sejthetjük, de nem láthatjuk, sajátos tárgyát találja s abban megnyugvást lel.

Az emberiség ezen aspirációi között el kell tekintenünk azoktól, melyek mint sajátosan vallásiak különböző hitval- lásokban, könyörgésekben, imádságokban nyernek kifejezést ; hanem inkább »a szellem azon aspirációira vagy öntájékozó- dásaira kell figyelmünkkel fordulnunk, azon ízlésekre, haj- lamokra, erkölcsi és esztétikai becslésekre, melyeknek hiánya mindenkinek szemében az embert, ha nem is vallás-