Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

660

DR. STUCKNER JÁNOS.

kedés nélkül elfogadta minden civilizált országban, aránylag a legújabb időkig.

Ámde a rendkívüli előhaladás a látható mindenség meg- ismerésében nemcsak mintha megfosztotta volna őket min- den positiv szembetiinőségtől, hanem szembeállította egy új életfelfogással, mely előtt igazi valójukra nézve minden hitelüket elvesztették.

S az eredmény ? Még azok is, akik megelégedéssel lát- ták letűnni a tanokat, bizonyos veszteség tudata bántja, és él bennük a vágy, hogy pótlásukról gondoskodjanak ; míg ellenben mások, meggyőződve lévén e pótlás lehetetlenségé- ről, módokat keresnek védelmükre, melyek igazolják a régi hithez való ragaszkodást vagy visszaszerzését elősegítsék.

A létnek tudományos magyarázatával szemben, mely a létet egy és szükségképeni folyamatnak tünteti fel, mely az embert e folyamat képződményének tartja, mely az Istent e folyamatban mint egészben látja s mely e két lény között minden személyes viszony lehetőségét kizárja: e magyará- zattal szemben a hagyományos apológia két védelmi mód- szert követ. Az egyik a theológiai, a klerikális módszer s abban áll, hogy részletes vizsgálat alá fogva a tudomány ada- tait, a világfolyamat keletkezéséhez s fentartásához egy élő külső erő létezését tartja szükségesnek s ezt kimutatni igyek- szik. A másik a filozófiai módszer, mely manapság mind- jobban nyer népszerűséget s mely a tudományos magya- rázatot mint saját határai között teljeset elfogadja ugyan, de kivetkőzteti jelentőségéből az Idealismus egy neme által, a tudomány tárgyát, t. i. a fizikai mindenséget, az agy- velővel egyetemben, puszta álomnak kiáltva ki, mely léte- zését saját halhatatlan elméinknek köszöni.

Mindkét módszernek, bár egyébként különböznek egy- mástól, egy és ugyanaz a közvetlen tárgya. Közös törekvé- sük annak kimutatására irányul, mily keveset tud a tudó- mány magyarázni, anélkül, hogy kiváncsiak volnának arra, mily sokat.

S ebben áll, úgymond, mindkettőnek alaptévedése. Mert hogy tisztán magunk elé állítsuk, hogy mily keveset képes