Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Metzger Márton: Sabbat és sabbatu
SABBAT ÉS SABATTU. 657 A H.-c. tisztán vallási törvényeket nem tartalmaz, sem katonait. Olyan polgári törvénykönyv, de tökélyre nézve méltán megállanak egymás mellett a »Surpu« és a Hammu- rabi-codex. Mindkettő magas kultúrát tételez fel. Nem merész az állítás, hogy egy időben voltak érvényben. A Hammurabi-codex is teljesen hallgat a »sabattu«-ról. Már az nem lényeges bizonyíték, hiszen hallgat a többi val- lási törvényekről. Hallgatása tehát csekély bizonyító erővel bír, de annál nagyobb bizonyító erejű a »Surpu«, mely katexochen vallású alkotmány Ha valaminek, úgy a föntebb említett panaszdalnak volna jelentősége, hol az »essésé« napok mellett (minden hónap 4., 8., 17. napja) említést tesz a panaszos arról, hogy az »umu-ili«-1 elfelejtette. De bizonyítani még akkor sem bizonyítom, ha az »umu-ili« ott jelentené a »sabattm-1 olyan biztosan, amilyen biztosan nem jelenti. Hisz az »essésé« napok jelentése még távolabb áll a zsidó sabbat-tói, mint a babylon sabattu-n&k nevezett (jól-rosszul ?) »um-uh-libbi«, az istenek szívének megengesztelése napja. Továbbá állnának mindazon érvek, melyeket a »Surpu« nyomán az állítólagos »sabattu« ellen felhoztam. Ezen napokból származtatni a szombatot, még szerencsétlenebb volna, mint a »sabattu«-bői. Ezek után a Delitzsch nyomán sokak által elfogadott állítást, hogy a vasárnapi munkaszünetet minden áldásával a Tigris és Euphrat melletti ős kulturnépnek köszönhetnők, bebizonyítottnak sehogy sem tartom. De meg nem ingottnak, sőt nem is érintettnek azt, hogy az Úrnak napja, a szombat vagy vasárnap, az isteni kinyilatkoztatás alapján álló zsidó vallásnak legsajátosabb charakteristikonja és legsajátosabb intézménye. Arad. Dit. Metzger Mártok. Hittudományi Folyóirat. 1910. 43
