Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban

BÖLCSELETI SZABATOSSÁG A SZÓNOKLÄSBAN.

Felolvastatott az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1910. május 7-ikén tartott ülésében.

tudomány az ember beszélőképességéről ma ezeket tanítja : az ember és az állat közt levő azon válasz- fal, melyet még senki sem mert érinteni, a beszéd képessége ; ez az a Rubikon, melyet az állat átlépni nem képes. A beszéd az ember lényege. Ami az embert emberré teszi, az a beszéd szerve. Mennyi az igazság, mennyi a hibás gondolat a tudomány e tételeiben, talán nem szükséges keresnünk. A tény az, hogy a beszéd képes- sége, a nyelvalkotás és fejlesztés ereje kizárólagos tulaj- dona az embernek. Az ember két világ közt áll, a szel- lemi és anyagi világ közt, mind a kettőhöz tartozik, mind a kettőt egyesíti magában. Sz. Tamás tanítja : a szellemvilágnak nincs szüksége beszédre, a gondolat- közlés emez anyagi eszközére, sőt erre képtelen is.1 Másfelől az anyagvilág még kevésbbé van képesítve a be- szédre. Az emberi beszéd nemcsak hang, hanem gondolat is, hanggá, testté vált gondolat. Ahol nincs gondolat, ott nincs sem szótagozott, sem állandósult beszéd.

Csak az ember, annak a két világnak összekötő kapcsa, beszél, a szellemit érzéki ti, az érzékit a szellem sajátjává és eszközévé teszi.

1 Sz. Tamás : Summa Theol. 1. qu. 94. a 1. c. fi.