Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve
csak elvétve, inkább a tájékozatlanság jelzéseként használ- tátik. Harmadik és talán valamennyi között legbizonyosabb megfejtést abban kell keresnünk, hogy a közhasználatba lassacskán ment át a plébános elnevezés, mely sejthetőleg a köztudatban is rendezett viszonyok között működő lelki- pásztor címe volt. Pedig bárhogyan küzdöttek ellene, a XV-ik század legkezdetén már sűrűn találkozunk plébá- nosokkal, mert elképzelhetőleg minden érdekelt fél szívesen működött közre az egyházak ügyeinek rendezésében. Ezt az átalakuló helyzetet tüntetik fel az alább következő ok- mányi feljegyzések. III. ) 1381-ben a veszprémi káptalan előtt »dominus Stephanus presbiter rector parochialis ecclesie sancti Michaelis de Fyred« (Ho. III. 216.) szerepel végrendeleti tanúként ; de egy 1383-ik évi feljegyzés az átmenet küzdelmeit tünteti fel, midőn ugyanazon egyének majd rector majd plébános, majd sacerdos parochialis névvel illettetnek. Az idevonat- kozó részek ezek : »Dominicus plebanus de Zeech et vice- archidiaconus de Chongo« és »Johannes de Naghazar et Thome de Pelethe sacerdotes« ; utóbbi Tamás egy helyen plébá- nosnak mondatik az okmányban, későbben sacerdos-nak ; a végrendelkező Pelejtey András tanúként nevezvén meg az illetőket, így szól e két utóbbi papról : » . . . coram vobis dominis Johanne de Naghazar, Thoma de Pelethe plebanis et ecclesiarum rectoribus, confessoribus meis specialiter electis« (Szt. I. 464.) ; egy másik, az előbbit kiegészítő ok- mányban, 1384-ben (Szt. I. 465.) Tamás »sacerdos rector ecclesie de eadem Pelethe«, majd »sacerdos parochialis« címmel illettetik az alispán által, ami semmit nem változ- tat a dolgon, mert a laicusok szemünk láttára ma is zavarban vannak a plébánosok beiktatása felől, úgy gondolkozván, hogy az ünnepélyes, Rituale szerinti beiktatás tesz valakit plébánossá és nem a kinevezés, a javadalomátadás ; holott ez ünnepélyes beiktatás a mai ferde joggyakorlat szerint 570 YÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS.
