Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve

A LELKIPÁSZTORI ÁLLÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN STB. 567

Ez az utóbbi kifejezés is igazolja azt a felfogást, hogy a sa- cerdos, sacerdos parochialis alatt valószínűleg a kolostorból, az ingremiált parochiára kiküldött szerzetest kell érteni, mert Soóvár is jeles apátság volt. Ugyanezt igazolják a pápai tizedlajstrom azon helyei is, melyekben az apát és az apáti székhelyen működő sacerdos említtetik, mint Saáron, Kom- polthon, Apátfalván, Pásztón és Bőcsön (Debalch) is. 1355- ben a skót bencések bécsi apátja a pápa által kiküldött bíró- ként szerepel azon pörben, melyet a csetneki (Schitnek) nemesek és nép indított »contra dominum Theodoricum plebanum« (Ao. VI. 271.) ; Csetneken tehát rendezett egy- házi viszonyok voltak. Ugyanez évben az okmányok I. Lajos levelét közlik azon kiegyezésről, mely »Hermanus plebanus ecclesie virginis gloriose Novi Montis Pestiensis« és a margit- szigeti apácák között a Duna melletti hévvizi fürdőre nézve létrejött. (Ao. VI. 288.) 1356-ban »Joannes plebanus de Zeech« tűnik fel, mint családi ügyben egyik pörös fél: vilá- gos jeléül annak, hogy a nagy király áldásos uralkodása alatt az anyaszentegyház is serényen rajta volt, hogy rendszeres lelkipásztori állások létesíttessenek. Ilyenekre egész bokorra akadunk Ugocsa megye Nyaláb királyi várának oltalma alatt 1355-ben, akkor midőn a kevésbbé rendezett nemesi falva- kon Ungban, Beregben, Szabolcsban csupa sacerdos, rector működött. Nagy Lajos ugyanis a nevezett várhoz tartozó Nagyszász, Királyháza, Ardó, Verecze nevű községek jobbá- gyait »ad humillimam supplicacionem . . . per Johanne.m de Nogzar, Hanconem de Ordow et Andreám de Kyralhaza ecclesiarum plébános et . . . villicos (gazdatisztek) predicta- rum villarum nobis factam et porrectam« különféle kivált- Ságokkal látja el. Ezek között szerepel : » . . . quod iidem populi et iobagiones nostri villicos et plébános, quos volue- rint, eccepta plébánia de Nogzar, cuius collacionem nobis et nostris successoribus reservamus, inter ipsos eligendi habeant facultatem«. Ugyanez az okmány a plébánosoknok egy sajátságos és már az Árpád-házi királyok alatt is többször említett jövedelmi, tehát úgy látszik, egyetemesen dívó fór- rását említi : » . . . de homine autem interfecto plebani eorum