Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve

554

VÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS.

ben feküdt, rendezett viszonyok között élő, dézsmát szedő■ papja volt.

1284-ben azonban »Martinus de Kopus, Stephanus de Ungwar, Blasius de Checher et Laurentuis de Tyba sacer- dotes« ugyanazon korban csak sacerdos névvel illettetnek. mert nem lelkipásztorkodtak oly szerencsés körülmények között, mint a szepességi papság.

Ezek alapján szinte önként merül fel az a gondolat is, hogy a plébános elnevezés külföldről származott és csakis: a külföldi vendégek (hospites) között élő lelkipásztorok címe volt. Pedig ez helytelen következtetés, mert van okmányunk reá, mely 1292-ben a hevesmegyei Poroszlón »Petrus pleba- nus de Porozlou« (Knauz : Monum. Ecc. Strigon. II. 320.) tesz említést, melynek tiszta magyar lakossága volt ; de tény, hogy ez időben Poroszló jelentékeny, monostoros hely volt, hol egy ízben még IV-ik Béla és V-ik István királyaink, az apa és fia is, ünnepélyesen kibékültek. Zólyom is kívül esett Szepesség határán, de királyi vár lévén, 1292-ben (F.

VI. 1. 229.) »Petrus plebanus« említtetik benne.

Értekezésünk két legfontosabb okmánya 1293-ból való, mely a rég elfelejtett valót, hogy tudniillik mi tesz valakit plébánossá és ez miben különbözik az egyszerű sacerdostól, nyilvánvalóvá teszi.

Az első okmányunk egyebekben nem egészen világos, de e téren kétségtelen bizonyíték. Jakab, mint maga írja, még pedig nemcsak most, hanem más oklevelekben is, »ex mise- racione divina episcopus Scepusiensis«, János comes bátyjá- val birtokot cserél ; Jakabé lesz Zothmar nevű birtok, melyet János Bald, szepesi comestől 24 márkáért a bírói zálogból kiváltott ; János pedig Hurhy nevű földet kap öccsétől, melyet sz. Miklós nevű egyházához csatol több más földdel s így e templomot öccse, a szepesi püspök plébániarangra emeli. Az okmány hozzánk tartozó szavai ezek : » . . . nec hoc pre ter mittimus, quod predictus comes Johannes pro restauracione predicte terre Hurhy, qui est in parochia Sancti Martini, singulis annis viginti marcas cere in magna feria quinta ad predictam ecclesiam sancti Martini dare