Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve

A LELKIPÁSZTOKI ÁLLÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN STB. 551

(F. 1. 453.)1 Vannak helyek, hol a püspök, az ordinarius Parochianus Episcopus (F. I. 281. II. 145.) névvel illettetik. Ezekből a nagyobb fogalmakból vált ki azután metonimia útján a sacerdos parochialis kifejezés, mely ezek szerint vidéki papot jelentett, tehát olyat, ki a mai -értelemben vett plé- bániai jogokat gyakorolta és terheket viselte ; a jogokat bizo- nyos korlátozásokkal, ha nem szilárd alapítású parochián működött, hanem csak kisebb haszonvételekből, kegyúri, kolostori termény járulékokból és stólákból élt. Ezekkel szemben a plebanus kifejezés megszilárdult viszonyok között, földbirtok, dézsma, stóla jövedelmekből élő sacerdos-t jelen- tett, a minők kezdetben csakis a városokban lehettek, nem pedig a falvakon, pusztákon, tanyákon, ahol az orvok, lat- rok, ez Árpád-kori és későbbi törvényeinkben is folyton sújtott, üldözött rablók leselkedtek, ahol a hatalmaskodó nemes urak gyakorta szabtak önkényükkel jogot, mint alább bőven lesz példa reá.

Ámde a plebanus etimológiájával még adósok vagyunk, pedig maga a szó is kifejezi a fejtegetett állapotot. A plebs szó mai értelme általán népet jelent ; a »misera plebs con- tribuens« egyetemesen ismert kifejezés pedig a köznépet, a jobbágyság fogalmát kötötte hozzá ; holott ez hibás, bár a classicusok is használják. A plebs Róma növekedése folytán betelepülés, foglalás által polgárjogot nyert új lakos- ságot, utóbb, midőn ezek az őslakókkal egyenjogosíttattak, általán a polgárságot jelentette ; kezdetben a patricius ivadék (= populus) ellentéte volt a plebs ; utóbb a hivatal- beli, tanácsbeli egyénekkel szemben neveztettek így. Nem volt ez »profanum vulgus«, hanem polgárjogot élvező, ős- lakosság, habár utóbb települt is be Romulus koránál. Átvitt értelemben nálunk az Árpád-korban és későbben is így nevezték a II. Géza ideje óta sűrűbben alakuló városkák népét, papjokat pedig a plebs-től plebanus-nak. Minthogy pedig királyaink égise alatt hazaszerte több olyan telep volt, ahol idegen telepítvények a várispánok különös oltalma 1

1 V. ö. még: F. IV. 3. 42. F. III. 2. 430. V. 3. 116. IV. 3. 54.