Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB. 515 aut schismaticis iuxta diversarum sectarum instituta con- tracto, et postea per sententiam talium tribunalium disso- luto«; c) »ex contractu inter infideles, qui postea rescissus, aut nullus fuerit declaratus.«1 Ezen esetek közül a 2-ikról szólottunk, hátra van még az első és a harmadik. 2. A katholikus egyház tana szerint az érvényesen kötött s már elhált házasság csak az egyik fél halálával bomlik fel.1 2 Következésképen, ha a házasfelek elválnak egymástól és új házasságot kísérelnek meg, az mind- addig érvénytelen, míg az előbbi fennáll, sőt ha az előbbi házastárs meg is halna, vagy az első házasság érvénytelennek nyilváníttatnék is, új beleegyezés és »in impedimento criminis« fölmentés nélkül nem is jöhet létre soha. Az, hogy az egyik fél ismeretlen helyre távozik s hosszú ideig életjelt sem ad magáról, nemhogy a katho- likus egyházban, de még a keleti nem katholikus egyházban sem vétetik egynek a halállal, mert hiszen ott is — az ere- de ti kánonjog szerint — a távollevő fél halálát szavahihető tanúk által kell bizonyítani s csak akkor léphet új házas- ságra az elhagyott fél.3 De előfordulhat az az eset is, hogy az illető halottnak vélelmezett még életben van, az elhagyott fél pedig már új házasságra lépett; most az a kérdés : érvényes-e második házassága, vagy pedig az első áll még fönn ? Ha a halottnak nyilvánított nem jelenik meg, az egyház által megengedett második házasság érvényessége mellett szól a jogvélelem, tehát mindaddig, míg az illető halottnak vélelmezett meg 1 I. m. 213. lap. 2 Cone. prov. II. tit. IV. cap. II. pag. 107. : »Matrimonium a baptizatis contractum, postquam consummatum fuerit, nonnisi morte solvi potest.« 3 »Pravila« 236. f. : »Dacä s’a dus bärbatul si nu se gtie oare träieste ori nu — femeea sä astepte pänä se va convinge cu märturii credincioase, cá a murit, din contra daca se märitä e concubina.« 237. f. : »Moartea sotului ce lipseste, sä se probeze prin martori, ori dovezi vrednice de credintä, altcum cel päräsit nu are voie a-se cäsätori a douaoarä. E destul si märturia unui bärbat, care 1-a väzut pe räposatul murind.«
