Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Pataky Arnold: Az Antikrisztus a keresztény hagyományban

AZ ANTIKRISZTUS A KERESZTÉNY HAGYOMÁNYBAN.

485

»Catulus leonis Dan, et exsiliet ex Basan« (Deut. 33, 22.). Az sem áll, hogy halottat nem tudna feltámasztani, ezt is megteszi, bár csak látszatra.

6. §. Az Antikrisztus-legenda Nyugaton a IV. század írásmagyarázóinál

Már az előbbi fejezetben láttuk, hogy az Antikrisztus démoni jellege a IV. század után Keleten is lassankint eltűnik és egyre inkább emberi alakká lesz, ki pusztán esz- köze a sátánnak s a Világ végén a zsidók közt fog fellépni.

Szereplésének ideje a római birodalom utolsó királyának kora utánra esik.

1. A most említett vélemény Nyugaton azon kommen- tárokban olvasható, melyeket a synoptikusok apokalyp- siséhez (Mát. 24. fej. ; Márk 13. fej., Luk. 21. fej.), Thessz.

II., 2. fej.-hez és az ószövetségből Dániel könyvéhez a

IV. század termelt.

Poitiersi szent Hilarius 355 körül (Commentarius in Matthaeum, Cap. XXV.) az Űr Jézustól említett »abomi- natio desolationis«-t (24, 15.), melyről Dán. 9, 27. is szól, az Antikrisztusra magyarázza, ki »gyalázat«, mert az Isten ellen jővén isteni tiszteletet követel magának, és »a pusz- tulás« gyalázata, mert háborúival és gyilkosságaival pusz- títja a földet. A zsidók elismerik messiásuknak és templo- mukban is fog trónolni, míg álprófétái mindenünnen híve- két toboroznak számára. A zsidók egy része azonban meg- tér Illés prédikálására. A »fügefa« (Mát. 24, 32.) szintén az Antikrisztust jelzi ; a hajtások az ő gonosztettei.

Szent Ambrus (Expositio Evangelii secundum Lucam, 388—390-ből, X. 16—21.) a szent helyet, melyen a pusztu- lás utálatossága megjelenik, a jeruzsálemi templomra érti ; de typikus értelmezésében az Antikrisztust többféleképen magyarázza: 1. mint a világ végén megjelenő, szent Páltól1 is megjövendölt történeti személyt, aki Dán törzséből szü1 Thessz. II. 2, 2 skk.