Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Pataky Arnold: Az Antikrisztus a keresztény hagyományban

454

DR. PATAKY ARNOLD.

1335. napig ! (12, 11—12.). Az áldozat megszűnéséről s a pusztulás utálatosságáról a templomban már a 9. fej. 27. versében is olvasunk ; e helyre hivatkozik az Űr Jézus is, midőn Jeruzsálem végső napjairól és a világ végéről beszél (Mát. 24, 15.).

A Dániel-könyv képei és kifejezései lépten-nyomon visszatérnek a későbbi apokalyptikában. A Titkos Jelenések szerzője utánozza Dániel könyvét s a későbbi Antikrisztus- mondának egyes mozzanatai is folytonos szerves összefüg- gésben vannak Dán. 7. és 11. fejezeteinek képeivel. Sajátságos dolog azonban, hogy e képek sokkal kisebb hatással voltak az Antikrisztus-tannak zsidó kialakulására, ebben alig tűk- röződnek vissza.

3. Az újszövetség iratai közül a synoptikusok apokalyp- sisa (Mát. 24. Márk. 13. Luk. 21.) is összeköti a Jeruzsálem pusztulását megelőző szorongattatások leírását a világ végén bekövetkezendőkkel, szintén szól »a pusztulás utálatosságá- ról a templomban«, említi az álprófétákat és álmessiásokat, kik megtévesztik a népet, majd lerajzolja Jézus dicsőséges második eljövetelét, de Isten országának valamely határo- zottan megjelölt személyes ellenségéről nem beszél. A thesz- szalonikabeliekhez írt második levél 2. fejezete 1 azonban már határozottan szól »a bűn emberéről«, »a kárhozat fiáról«, »ki ellenszegül és fölemelkedik minden fölött, mi Istennek mondatik vagy tiszteltetik; az Isten templomában fog ülni, mutatván magát, mintha Isten volna«. Valami még visszatartja — ez a ο κατεχων vagy ró κάτεχον־ de »a gonoszság titka már munkálkodik ... És akkor megjelen ama gonosz, kit az Űr Jézus megöl az ő szájának leheletével, és semmivé tesz az ő eljövetelének fényességével, kinek el- jövetele a sátán működése által mindenféle erő, jelek és hamis csodák lesznek és mindennemű csábítás gonoszra azoknál, kik elvesznek azért, mivel az igazság szeretetét be nem fogad- ták, hogy üdvözöljenek«.