Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Pataky Arnold: Az Antikrisztus a keresztény hagyományban

444

DR. PATAKY ARNOLD.

ségét a kérdés, miután szemmelláthatóvá lett, hogy a világ vége nem esik össze a római birodalom végével, mint az első századokban gondolták.

A zsidó apokalyptika a választott nép főellenségét a római birodalomban látja. Személyes Antikrisztusról a zsidóság még az I. keresztény század végén sem igen tud. A III. Sibylla- könyv bevezetése (46—91.) a »Sebastenusok«, vagyis a római császárok közül várja Beliart, a gonoszság fejedelmét. A Baruch-apokalypsis, mely Jeruzsálem pusztulása után látott napvilágot, a Messiás eljövetele előtt nagy szenvedést vár (III. és IV. szakasz), melyben megsemmisül a Siont tönkretevő római hatalom (IV. szakasz). Ezdrás IV. könyve is ugyanabból a korból a híres V. látomásban azt várja, hogy az oroszlán, a Messiás, megsemmisíti a sast, a római imperiumot. Egyetlen helyen van nyoma az egyedi Anti- krisztusnak : a végső időkben, midőn minden rend meg- bomlik, »el fog jönni, akit a föld lakói nem várnak« (5, 6.). A későbbi zsidó iratok a zsidóság főellenségeként סמימרא-^ azaz Romulust, Rómát tüntetik fel ; ez az ellenséges Edom, Sammaelnek, a gonosz léleknek birodalma. E gyűlölet a pogány Róma bukása után fennmaradt és átment a kérész- tény Róma ellen is.1

Értekezésünk tárgyát az Antikrisztus-monda kérész- tény alakjai fogják képezni. Eredetileg kettős alakról beszél- hetünk.

A monda egyik formája Krisztus ellenségét tisztán eschatologikus alaknak képzeli, ki a világ végén lép föl és nem más, mint maga a megtestesült sátán. Ennek alapjául Thessz. II., 2, 3—10. szolgált. A monda másik alakja pedig az Antikrisztusban a visszatérő, illetve feltámasztott Nérót látja. Ez a vélemény az Apokalypsis nyomán alakult ki. A kettős elbeszélés össze is olvad, és pedig úgy, hogy a régebbi, nem politikai Antikrisztus Nerónak előfutárja, vagy prófétája lesz. (T. Jel. 13. f. 11—18. vv.)

1 A zsidó Antikrisztus-tanról Bousset »Der Antichrist« c. műve 57—71. lapjain beszél.