Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. 41 javadalmakkal avagy más vagyoni jogokkal összehasonlít- van, legalább egy képzeletben létesítendő forgalmi ügyletre nézve próbálja megállapítani annak az egyházi javadalom- nak másokhoz viszonyítva való kívánatosságát, vagyis fór- galmi értékét. Ha azt kutatjuk most, vájjon az ünnepélyes fogadalma- kát tett szerzetesnek lehet-e egyházi javadalma, akkor e kérdés megoldásánál nem arra kell figyelemmel lenni, vájjon forgalmi (csere-) értékkel bír-e az egyházi javadalom, hanem arra, mi a rendeltetése az egyházi javadalomnak. Az egyházi javadalom rendeltetése ugyanaz, mint a professus- nak a szerzettel szemben való tartásigénye, t. i. az Isten szolgálatában élő embernek igénye arra, hogy az oltárról egyék. Az ünnepélyes fogadalmat tett szerzetest az ő ünne- pélyes fogadalma nem teszi jogilag képtelenné arra, hogy egyházi javadalmat bírjon, feltéve hogy ezt törvényes elül- járói engedelmével és mint a szerzettől járó eltartásnak egy alakját bírja s hogy elüljárói bármikor megszüntethetik őreá nézve az eltartásnak ezt a módját. A szerzetes tehát — pusz- tán az ünnepélyes fogadalmakat s az ezek által megállapított szerzetesi szegénységet nézve — egyházi javadalommal bírhat, csakhogy perpetuitas subjectiva nélkül. Az ő szerzet- elöljáróitól, illetve a pápától ő ad nutum amovibilis. Hogy a szerzetes világi papi javadalommal nem bírhat (kivéve a pápai, bibornoki és püspöki javadalmakat), az nem a szer- zetesi szegénység s nem az ünnepélyes professiónak a követ- kezménye, hanem következménye annak, hogy főleg a trienti zsinat olyan rendezést létesített a világi és szerzetes papok közt, hogy a világi papok csak világi, a szerzetes papok csak szerzetesi javadalmat nyerhetnek. Budapest. Dr. Hotter Antal. (Folytatása következik.) 1
