Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

432

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

egyesülése által. Ezzel elesnek mind a szerző következtetései. Az immanentiáról felhozottak pedig legfeljebb az állati lélek hyperorganikus jellegét bizonyítják, de nem a testtől függet- len cselekvését vagy létét.

Nagyon sok szó férne a szerző által az állati lélek tulaj- donságairól tárgyaltakhoz. Ö az állatoknak »némi gondolko- dást« tulajdonít ; tanítván a gondolkodás és gondolkodás közötti lényeges különbséget, állítja, hogy az egyik állatban nagyobb gondolkodási képesség, mint a másikban ; az állatok megkülönböztetik az egyedeket, a kutyát a macskától. Ezek mind félreértésekre adhatnak alkalmat s ép azért a terminu- sok szabatos meghatározását s kifejtését teszik szükségessé.

Főbenjáró a szerző tanítása, mely szerint az állati lélek »kétségesen egyszerű'.׳, az állatnak megismerő képessége, »nem az egyszerűségig anyagtalan׳'. Aequivocus kifejezések s tar- talmuk is az. Miben áll ez a kétséges egyszerűség ? Mi az az anyagtalanság, mely nem az egyszerűségig az ? Itt már áll az elválasztó tétel : vagy van az állatokban egyszerű műkő- dés, vagy nincs ; ha van, akkor maga a lelke is egyszerű ; vagy nincs, akkor az, állati lélek sem az. Ha pedig szerzőnk szerint az állati lélek egyszerűségéhez kétség fér, akkor hogyan állítja elénk kétséget bizonyító tételének kétségtelen folyo- mányaképen azt a kategorikus dogmát, hogy az állati lélek természeténél fogva halandó ? Hisz közvetlenül ez előtt hat lapon át vitatja az egyszerűség nem bizonyosságát ; s most ime fentartás nélkül bizonyosnak fogadja el az állati lélek oszolhatását s így természetében rejlő halandóságát.

Aztán micsoda bizonyítás az állati lélek egyszerűségének kétséges volta mellett ! Csak egyet példányképül szószerint : »Az állatnak nincs eszméje Istenről, mint légtökéletesebb lényről; nincsen eszméje magáról az egyszerűségről és végül nincsenek elvont eszméi, pl. szépségről, jóságról stb. Pedig ha lelke egyszerű volna, mindezekkel bírnia kellene. A megismerő képesség ugyanis járulék létére okozata az állománynak ; ha tehát az állományt egyszerűnek mondjuk, egyáltalán semmi okot sem lehet elgondolni, miért nem okozott az állomány olyan megismerő képességet — ha már egyáltalán okozott