Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

412

VEGYESEK.

egységes sodorban halad, amit úgy lehet kifejezni, hogy a. vallásnak is és a maga körében a művészetnek is a célja : eszményeket beleszorítani, reá erőltetni arra a nyers anyagra, amely számunkra adva van, a szellemnek a felsőbbségét keresztülvinni a mindenségben ; ezt kell tennie a vallás- nak az élet összes terein, azért helyesen tetszett mondani, hogy a vallás teljesebb tartalom mint a művészet ; de a művésznek is ezt kell tennie bizonyos fokig; sőt a műkedve- lőnek is szellemi tartalmat kell kihámozni. Szóval vallás és művészet öntevékenység, amelynek először eszményekre van szüksége, de aztán még inkább tetterőre, amely a tér- mészet fölé tud emelkedni, és a legteljesebb eszménynek a felsőbbségét biztosítja.

Azt mondja a felolvasó, hogy oly összetevő művészek, amilyen Dante volt, ma nincsenek ; azt hiszem, hogy olyan keresztény synthesissel ma nem is állunk szemben, mint Dante korában, s jól mondotta a felolvasó, hogy ezt a synthesist várjuk, nyilván addig, amíg megint írnak »Summá«-kat.

Dr. Kiss János : Fel akarom hívni a figyelmet egy pontra, mivel szó volt a műélvezetről, jó volna talán szólni a szépérzék végső alapjáról, hogy mikor mi szépet látunk akár a művészetben, akár a természetben, akkor annak a meglátása, megismerése miért tetszik nekünk tulaj dónké- pen ; azután pedig mi ennek a szépérzésnek a lefolyása ? Egy szép vidéket látva, miért örülünk önzetlenül, és mi annak a lefolyása ? Az alapját illető kérdés metafizikai, a másik pedig lélektani. Én bátorkodom erre nézve az én csekély véleményemet nyilvánítani. Azt hiszem, a szépérzés két dolog, az egyik tárgyi, a másik alanyi. A tárgyi alap az a tökéletesség, amely megjelenik az illető szép tárgyban. Ez a tökéletesség persze igen sokfélekép jelenik meg, aszerint azután különböző a mi szépérzékünk is ; megjelenik, mint egy erény, szeretet, egy természeti tárgy, mint arányosság, összhangzás, rend és czélszerűség, stb. De mi az alanyi alapja mibennünk ? Azt hiszem, nem más, mint az értelemnek a kielégültsége ; ha az értelem ily szép dolgokkal foglalkozik,