Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Trikal József: Bölcseleti gondolkodásunk irányai
VEGYESEK. 395 és rationalista bölcselők ellen, akik az Ént bizonyos részek összegének mondják, mint ő.1 Mi nem vagyunk James követői nem, s íme ez a kitűnő elemző is éles különbséget von az »enyém« és az Én között (a francia fordításban »moi« és »je«) s a kettőnek természete között. Amit Mach és sokan Én-nek neveznek, az mind csak az »enyém«, de nem az Én ! Az Ént az öntudatnak folyton változó jelenségeivel szemben tanúsított állandó azonossága jellemzi. Az »enyém«, az lehet sok mindenféle elemnek ősz- szessége, de ezek mind nem adhatják együttvéve sem az Ént.1 2 5. Ugyanezeket a gondolatokat adom válaszul Piklernek is, aki ugyan nem érzetekből, hanem szintén mechanice, pusztán »élmények várásából«, átéléséből, megrögzítéséből állítja össze a lelki életet. Mi ennek is az oka ? Az anyagelvi fölfogás ! Ha a lélek számításon kívül esik, akkor minden lelki élet kizárólag az anyag életköréhez tartozik. Hová is fűződnék máshova ? No és akkor már csak azt kell levezetni, mint épülhet föl a lelki élet változatos gazdagsága az anyagon ? Ily szemlélet mellett az anyag úgy fog föltűnni, mint a külvilág finom zöngeszekrénye, amely az élet leheletszerű benyomásait is fölfogja. Néha anélkül is, hogy egyik-másik be- nyomást tényleges eszmélettel átélnénk s gondolat- és élmény- világunkba tudatosan beilleszthetnénk (i. m. 48.) Csak szer- vezetünk fiziológiájában megy végbe valamiféle leheletszerű elváltozás, berögzítés, amelyet azonban »várakozási«, képes- ségi helyzetéből valami »ellentétes« történés előhív és tudatra ébreszt. Ezeket a tudat köréhez nem tartozó puszta élettani folyamatokat is élménynek nevezi Pikier. Mi nem ! Mert szerintünk nem az az élmény, amit tudatunkban csak át fogunk élni, hanem amit már tényleg átéltünk. Erre az elcsúszásra Piklernek szüksége van, mivel föl- fogásában űrt tölt ki. T. i. az élményeket a lélektan köréből 1 Essai sur les données immédiates de la eonscience 1909, főleg a 97—106. oldalon. És : Einführung in die Metaphysik c. németre át- fordított művének 5—25. oldalai. 2 W. James, Précis de Psychologie. 1909. 255 és 279. o.
