Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB. 357 hatná valaki, hisz ön a filius ante patrem-mel bizonyít. Ez ellenvetés azonban semmit sem mond. Annyi igaz, hogy a zsinati tagok függetlenül ezen »Instructio«-tól hozták az említett kánont. S ez csak fennkölt előrelátó gondolkozásukra vall. De ebből, hogy az »Instructio« később jelent meg, leg- feljebb csak azt lehet kimutatni, hogy nem szülőoka a kánon- nak. Azt, hogy a kánont nem így kell érteni, semmiesetre, mert hiszen már az I. tartományi zsinat (1872.) ezt mondja : »impotentia debitum conjugale praestandi antecendens et incurabilis est impedimentum dirimens« ;1 következésképen 83. után csakis így kell és lehet érteni. Ebből pedig követ- kezik : hogy az impotentia antecedens csak akkor képez bontó akadályt, ha incurabilis, amely ismét lehet perpetua et absoluta. b) Közbevetőleg legyen mondva, perpetua az impotentia, ha egyáltalában nem gyógyítható : »quae naturalibus ac licitis remediis tolli non potest«, ellenkező esetben pedig, ha t. i. kellő gondozás és ápolás, vagy mindjárt műtét által is eltávolítható, temporalis, curabilis, magyarul pedig gyógyít- hatónak mondjuk. c) Absoluta, vagyis általánosnak akkor mondható az impotentia, ha teljesen kizár minden testi közösülést min- denkivel, úgy hogy az illető személy egyáltalán senkivel sem közösülhet testileg, vagy amint a 83-iki congregatio-i utasítás mondja : ». . . . ut omnino impossibilem reddat conjugalem copulam, matrimonium dirimit semper et cum qualibet persona contractum«.1 2 Ha pedig a testi közösülés csak bizo- nyos személlyel lehetetlen, akkor az impotentia viszony- lagos (relativa) s a házasságot csak ezzel a személlyel érvény- teleníti, — si vero impotentia fuerit relativa tantum, matrimo- nium dirimit solummodo cum illa, ad quam impotentia ipsa refertur. d) Könnyebb áttekinthetés végett itt mondom meg, 1 Cone. prov. I. tit. V. cap. VIII. pag. 96. 2 »Instructio S. S. Congregationis Inquisitionis 1883.« Cone, prov. II. in appendice pag. 218.
