Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
32 DR. NOTTER ANTAL. «bheli rendelkezését1 kanonizálta 1 2. Ez a jogszabály nem engedi, hogy a professusnak az a vagyona, melyről semmi módon nem rendelkezett, az ünnepélyes professio pillanaté- bán akár gazdátlanná (res nullius) váljék, akár a köteles- részre nem jogosult törvényes örökösök tulajdonába menjen át. Hogy a szerzet a professusnak reá szállott vagyonától tartozik a kötelesrészre jogosítottakat kielégíteni, szintén kanonizált római jogszabályon alapszik.3 Amidőn a szerzetes vagyona a szerzet tulajdonába megy át, ennek a tulajdonjognak az alanya az a szerzetesi intézet lesz, melynek a szerzetes leköti magát s mely őt eltartani is köteles ; tehát az illető szerzet alkotmánya szerint vagy az egyes szerzetház (kolostor), vagy a rendtartomány, vagy az egész szerzet. Az ünnepélyes fogadalmakat tevő szerzetes előzetes vég- rendelete alapján öröklők, úgyszintén a szerzetes vagyoná- bán kötelesrészre jogosultak irányában a szerzetes ünne- pélyes professiotétele egyenlő hatályú az ő elhalálozásával. Ellenben a szerzetes vagyonának tulajdonába lépő szerzet irányában a szerzetes professiotétele nem egyenlő hatályú az ő elhalálozásával. Ugyanis a helyes felfogás szerint az ünnepélyes fogadalmakat tett szerzetest nem tekinthetni a vagyonjog terén meghaltnak, s ezért a szerzet, midőn reá száll a szerzetes vagyona, nem lesz ezáltal az ő örököse. Nem a szerzetes vagyonjogi téren való holtnak tekintésén 4 s ezen alapuló öröklési jogon, hanem külön jogszabályon nyugszik a szerzet kérdéses joga. És minthogy a szerzet nem örököse a professusnak, ennélfogva nem is felelős a 1 Nov. 5., c. 5. Nov. 76., praef. Nov. 123., c. 38. 2 Can. 7., C. XIX., qu. 3. ; e. 2. X., III. 26. 3 Nov. 5., c. 5. ; c. 14. X. III. 31. 4 Authent. Si qua mulier ad 1. 13. C. 1. 2., 1. 53. §. 3. C. 1. 3. ; Nov. 22., c. 5. ; Nov. 123., c. 40. ; can. 8., C. XVI., qu. 1. Hogy a kánonjog szerint az ünnepélyes fogadalmat tett szerzetes nem tekin- tendő megholtnak a vagyonjog terén sem, ennek bizonyítását lásd Notter, A szerzetesi professio 292. s köv. Továbbá Molitor, Religiosi iuris capita selecta 190. s köv.
