Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ ISTELLECTXIALISMÜS TÚLHAJTÁSAI. 275 fektetnünk. A tettnek, a cselekvésnek nem az elvont tükrö- zések körül, hanem a konkrét világfölhasználás s világ- kialakítás körül kell folynia. Az ismeret, a logikai tükrözés követeli is ezt a több actust, ezt a folytatást s kiegészítést. Az embernek is a maga világát meg kell teremtenie. Elgon- dolhatja azt magának értelmi elvek szerint; de valósággá csak akkor lesz, ha a gondolatot átéli, ha azt élettel, érzéssel, cselekvéssel kitölti, meleggé s lendületessé változtatja. Ezt az abstractio nem teheti, ezt csak a valóság hatalmai győzik, az irrationális valósággal érintkező, a konkrétet megközelítő, a konkrét valóságot kezelő s alakító hatalmak, az érzés, a tapasztalat, az akarat. Az erős, harmonikus emberéletből ezeknek egyike sem hiányozhatik, nem az abstract ismeret, de még kevésbbé a konkrét élet, vagyis a tulajdonképeni tett. S hozzáteszem: a modern ember épen abban hibázik, hogy az életet s annak értékét a tudástól, tehát az eligazítástól s a programmtól várja s a tettre, az ismeret nyomában elinduló alakításra rá nem ér. Azt fogják erre tán mondani, hogy ez úton lesiklunk a pragmatismusba; mert ha az értelmi ismeret csak arra való, hogy tájékoztasson s nekünk valóan, az élet s a lét célszerű- ségére való tekintettel mutassa be nekünk a világot, akkor, úgy látszik, csak relativismuson épül föl s igaz s igazság csak annyit fog jelenteni, hogy életrevaló s életrevalóság. Ezt a fölfogást azonban én nem osztom ; szerintem az ismeret a dolgot elvont, általános meghatározásokkal adja s igaz lesz a fogalom nem azért s nem annyiban, amennyiben hasznos valamire, hanem amennyiben a valóságot tükröztető értelmi tartalmat rejt; ugyanakkor azonban az az értelmi tartalom az actióra irányul s abban érvényesül s az actióban j övök máj d valóbb, teljesebb érintkezésbe a fogalomban jelzett valósággal. Tehát az igazság előttem is valamiféle objectiv repraesen- tatio, de ép mert elvont s más nem is lehet, hát csak jelez s actióra állít be. Ismeretünk követeli, hogy a cselekvés, a tapasztalat, az élet járjon vele, hogy ezekkel legyen átszőve s kiegészítve. Az lát igazán, aki tesz; az lát többet, aki töb- bet tesz; az lát legtöbbet, aki mindent megtesz, amit azon 18*
