Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

264

DR. PROHÁSZKA OTTOKAR.

Ezzel csak azt akarom kimutatni, hogy a léleknek a· fiziológiája, tehetségeinek a teleologiája is mennyire megkí- vánj a a cselekvést s hogy ismeret cselekvés nélkül önmagában természetellenes s erőszakos befejezése az életnek.

Azonban ennél nem állok meg ; többet mondok. A dyna- mikus elem benne van fogalmainkban is, beléjük van fektetve, beléjük van szőve. Ezt mutatja a fogalmak alkata, még pedig a legelvontabbaké is. Elsősorban szem előtt kell tar- tanunk, hogy fogalmaink mind actióból, cselekvésből, reánk való behatásokból valók. Jelzi ezt a filológia is, mely szerint a nevek eredetileg cselekvést jelző igék, s a főnevek igékből lettek. A mi elvont kategóriáink is, amilyenek a substantia, az állag, mely kitartást, állást, hordozást jelent, a natura, a physis, természet, mely a teremtésre, születésre, tehát ismét actióra emlékeztet, — az abszolút és relativ, a szükséges s esetleges kategóriái, melyek viszonyokat, végre is valami viselkedési módot jelentenek, — az okság, mely leginkább saját kihatásaink s eszközléseink, tehát cselekvéseink öntuda- tában bírja a legszemléltetőbb képét, mindezek a kategóriák szorosan összefüggnek a cselekvéssel s a cselekvés folyamából emeli ki azokat az ész, mint metafizikai jellegeket. Már most azt mondom : ha a cselekvésből valók s cselekvésbe gravitál- nak tartalmuk szerint is, akkor a természetük is az, hogy kombináljuk azokat a cselekvéssel, hogy a cselekvés szülőd földjén azután megtarthassák üdeségüket s erejüket is. Benn kell hagyni a fogalmakat a cselekvésben, kombinálni kell azokat folyton gyakorlással; különben fantomokká, üres, vértelen árnyékokká válnak. Ily állapotban maguk sem jók semmire s a lelket is ép azért egészségtelen diszharmóniába terelik.

Tovább megyek s azt mondom, a dynamikus elemet a fogalmaknak abban a szolgálatában is látom, melynél fogva csak arra valók, hogy ne önmagukkal, hanem önmaguk révén a dolgokkal hozzanak minket kapcsolatba. A fogalom egy- általában nem magáért van, hanem a valósággal való össze- köttetésért. Nem a fogalmat nézem én s a lelkemben kialakult képeket, mikor tudok, ismerek, hanem a fogalmak révén a.