Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

262

DE. PROHÁSZKA OTTOKÁR.

ben megmaradnia, hanem a cselekvésbe kell betorkolnia, tennie kell.

íme ezért abstract a mi ismeretünk. Abstract azért, hogy az élet úttörő actusa legyen s a legmagasabb néző- pontokra emelkedjék, az absolutnak küszöbéig, s onnan összefoglalja a világot az emberi élet számára. De bár- mennyire emelkedik is, le kell jönnie s minél magasabbra emelkedett, a helyzetenergia sajátos erejével annál mélyebbre kell hatolnia, az életet annál szenvedélyesebb, annál maga- sabbra törő hullámzásba hoznia. Az élet az abstractiókkal be nem éri; hiszen az abstractio nem a dolog; ezt csak a maga konkrét valóságában találhatjuk föl, ott, ahová az is- meret voltaképen el nem ér. Oda csak a konkrét cselekvés, a konkrét dolgot megtapasztaló érzés, vágy, akarat, élvezet, fájdalom jut el. Ez a konkrét megtapasztalás sok más oldalról mutatja be s hozza öntudatunkra a dolgokat, mikor a való- ság a maga érthetetlen őserő-adataival, a természet a maga kifogyhatatlan formagazdagságával s a qualitások leírhatat- lan benyomásaival gazdagítja lelkünket. Mily nagy különb- ség, ha valaki a Tátrát csak leírásokból ismeri, vagy ha közvetetlen szemléletben átéli a fölséges hegyvidék benyomá- sait. Mi más az, tudni, hogy mi a leb s mi a rezgés, mi a szem s az ideg s látni virágos kertet a napsugárnak alkonyt, hajnalt s szirmot fejtő bűbájában. Mi más a laboratóriumban vegyészkedni s herbáriumokat rendezni, vagy pedig végig- sétálni a harmatos fenyvesben, hol az éj illata s a reggeli szinszóródás nemcsak látóidegünket, de lelkünket is illetgeti. Hogy lendül, pattog, nyílik itt lélek, érzés, érzelem ; s édes ritmusok zenéje szólal meg lelkűnkben, válaszul a természet madárénekére. Csak azt akarom mindezzel jelezni, hogy a dolgokat nemcsak érteni kell, hanem meg kell azokat tapasz- talni a valósággal való más érintkezés által is ; meg kell azo- kát tapasztalni más oldalról is, az értelmi ismerettől eltérő, új módon. Ott átéljük azokat kimondhatatlanul gazdagab- bán, mint az értelem abstract, halavány pontozataiban ; sőt a valóság tulaj donképeni lefoglalása s bírása nem is az isme- retben, hanem a cselekvésben megy végbe, mert itt fogjuk