Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTUALI8MÜS TÚLHAJTÁSAI. 257 nem szabadulhatunk s melyek oly világosan öntudatunkra hozzák, hogy az életnek ugyan actusa a tudás, de hogy az élet bizonyára nem a tudás miatt van a világon. Mind e benyomásokkal szemben ismételten ki kell azon- bán jelentenem, hogy nincs szándékomban ész és tudomány ellen küzdeni. Hisz aki az erős élet fejlesztésére törekszik, annak nincs érdekében az életenergiának bármely meg- nyilvánulását is csorbítani, annál is inkább, mert az ész keveslésével s jogosult igényeinek tagadásával megint csak a haldokló élet temetőárkába kerülnénk, belejutnánk a skepsis útvesztőjébe, ahová az intellectualismus is jut, miután sok- sok systemájával sem bírja az erős életet kifejleszteni s e tehetetlenségével végre is az ész gyöngeségét dokumentálja. Nekem skepsis nem kell ; én az erős életet, tehát az erős, biztos, meggyőződést hordozó ismeretet vallom s elvont fogalmak s az ismeret subjectiv formulázása dacára is tudom, hogy az értelmi ismeret első kelléke az erős életnek s hogy célszerűen szolgálja azt, ha csak alkalmasan s helyesen be tudják állítani az értelmet a maga helyére s functióját az élet tevékenységébe. Az értés a lélek functiója ; annak az érthetetlen, őseredeti energiának egyik megnyilatkozása, melynek ten- dentiája ez a lét, a mi érvényesülésünk. Egyik irányzatának mondom, mert van több. A positiv kutatás az előbb en-bloc kezelt s tehetségekre osztályozott élettevékenységet ugyan- csak szétszedte s nagy bámulatunkra asszociatiókat fedezett fel, érzést s érzéklési skálákat állított föl, melyek az alsóbb fiziológiai régiókból az esztétikai érzésekbe s az öntudatlan- ság félhomályából a legabstractabb gondolkozásba vezetnek föl. A legalsó fokot a legfelsőbbel számtalan kapcsolat köti össze ; azonkívül az egyes érzéklések, értések s érzések nem tekinthetők kiszakított momentumoknak, hanem csodálatos continuitasszal egybekötött folyamatoknak. Amit most látunk, hallunk, ahogy most érzünk s értünk, abban a mi egész életünk részes. Csodálatosan folyamatos egység tehát az élet, melynek egyik megnyilatkozása az, hogy ért, hogy ismer. Az életenergiának gyökerét hiába kutatjuk ; mint 17 Hittudományi Folyóirat. 1910.
