Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
244 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. mechanikát kiépítjük is, azzal még semmit sem tudunk meg az objectiv világ miségéről. Hozzájárul még az is, hogy a mathematikai kifejezés, amellett, hogy csak a mennyiség s a mozgás oldaláról mutatja be a valóságot, ugyanakkor az empirikus szemléletet egy bizonyos határon túl lehetetlenné teszi s már nem dolgot, hanem inkább symbolumot ad. így pl. ha beletévedünk a billiók közé, ott már csak a szám képzete kisér, de a konkrét történet szemlélete elhagy. Hogy a vörös szín 400 billió rezgés, az a tudományra nézve fontos, de a tapasztalatra nézve nem létezik ; a lényegről meg egy- általában nem mond semmit. — A természettudomány sem férkőzik a dolgok belsejébe, a qualitas s a forma titkaiba. Hiszen csak azzal teszi érthetőbbé a világot, hogy össze- foglalja a hasonló tüneteket s azokat egységes okokra vezeti vissza. Ez vezeti a symbolumok kigondolásában is, aminek az atomot, az étert nézem ; ez vezeti abban a törekvésében, hogy a történéseket számtani kifejezésre hozza. A természettudo- mánynak nonplusultrája a tünetek számtani kifejezése. De mily kevés van mindebben a lényeg ismeretéből! Mit ismerek belőle, mikor a tömeget, a mozgást számokban fejezem ki. s mikor a képzelet segítségére symbolumokat állítok fel. Mindez nem mondja meg nekem, hogy micsoda az az arany, az a vas, az a levegő; az atom, az éter sem mond róla semmit. A qualitasokról vannak tapasztalati szemléleteink, de definitióik mind a kútba esnek, amennyiben szemlélet nélkül még halvány sejtelmünk sem volna a tulajdonságokról, bár- mennyire értenék is a definitiókat. Mit használ pl. meg- határozni, hogy a fény az éter rezgése s hogy a vörös szín 400 billió rezgés ? Igaza van Chamberlainnek, aki írja : »Die Natur des Lichtes wird wohl nie ein Sterblicher aussprechen und sollte er’s können, so würde er von niemanden, so wenig wie das Licht, verstanden werden.« Hiába igyekszünk bár- mely belső meghatározására a sajátságoknak, összes fogai- maink róluk, mint mindenről, ami lényeg, a legnagyobb általánosságban mozognak s ezt közvetetlenül érezhetjük s szinte szenvedünk tehetetlenségünktől, ha vakkal színekről beszélünk. A vak kitűnő matliematikus lehet; a magyarázat is
