Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ IXTELLECTÜALISMUS TÚLHAJTÁSAI. 227 ság s az élet fölényessége iránt. S ha mégis van e pillantásban az idegenkedésnek valami árnyalata, ez csak a meglepetés kifejezése afölött, hogy a tudomány néha önértékelési túl- zásokba látszik esni s többnek tartja magát valóságnál s életnél. Ezzel az érzéssel tekinthetett Assisi szent Ferenc, »ii trovatore di dio«, az Isten trubadúrja, a rendjébe betola- kodó első doktorkalapra, melyet páduai szent Antal hozott be oda ; tekintete azt hirdette, hogy a tudomány nagy hata- lom lehet, de az élet s a valóság nagyobb s ez ül a nyeregben. Ez igazán fölényes s nemes felfogással szemben az volna a legnyersebb intellectualismus, ha a világielértéssel egy kész rendszer keretei közt sebbel-lobbal el akarnánk készülni s ha azt hinnők, hogy azontúl nincs mit keresnünk. Intellectu- alismus volna a szó rossz értelmében, ha elvont fogalmi rendszerekről azt hinnők, hogy azok a valóságot önmagában kifejezésre hozzák. Ilyen filozófia nincs s nem is lehet. Mert ha az értelmi munka maga is az életnek nagy folyama s. az általános fogalmak a világ felértését csak nagy kör- vonalakban adják ; ha az ismeret maga a valóságnak más tehetségek s más érintkezések által kiváltandó megfogására irányít s beleállít minket az életnek s fejlődésnek belátha- tatlan perspektíváiba : akkor hát ne zárjuk le az aktákat; ne mondjuk ki, hogy íme itt a végleges, az érvényes filo- zófia, hanem legyen gondunk, hogy kész systemák helyett inkább jó metódust keressünk, hogy a zárt filozófiai rend- szereken túl az életet, a cselekvést, a fejlődést sürgessük. Csak ily értelemben lehet szó »philosophia perennis«-ről. A philosophia perennis nem lehet zárt, kész systema, nem lehet befejezettség ; hanem inkább néhány biztos, nagy elven való elindulás s folytonos haladás, mely kitágítja s kimélyíti, de el is változtatja bennünk a világképet. A »perennis« szó itt nem örök megállást, hanem örök fejlődést, tehát mozgást s elváltozást is jelent. Az alapok azért ugyanazok lehetnek, így például el kell fogadnunk az értelmi ismeret tárgyilagos jellegét, ugyancsak elkeli ismernünk a fogalmat az érzékléstől qualitative különböző adatnak ; de azért a fogalmaknak a felgyülemlett adathalmaz, a szélesbülő látókör, az elváltozott 15*
