Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
20 DR. UNTERREIXER JÓZSEF. szülte, vagy létezik Isten, ki az emberi természetet a tulajdo- nokkal fölruházta. Ámde az első kettőt ki kell zárnunk, azon egyszerű oknál fogva, mert az oksági elv ellen vétenek. Az értelmi és akarati világ, mint valami tökéletesebb, hogy is vallhatná okául azt, ami nála sokkal alantabb áll ? A kettő szellemi tehetség ; tehát csak az, ami szellemi, hívhatja létre. És ez végelemzésben a mindentől független, személyes Isten. Azért is, amennyire bizonyos és igaz, hogy van értei- műnk és akaratunk, ép annyira igaz és bizonyos, hogy léte- zik Isten, akinek mint mindenekfölött értelmes lénynek mindezeket köszönhetjük. Ki nem tudna követni efajta érvelést ? Legfölebb az, aki nem akarja. Mert ha nem is engedjük meg, hogy a megismerés kizárólagos princípiuma az akarati vagy érzelmi világ, azt viszont nem tagadjuk, hogy az akaratnak némi befolyása van a megismerésre t. i. mint irányelvnek. Azaz : a megismerés ugyan mindig az értelem dolga, de, hogy most ezt vagy amazt tanulmányozzam, az tisztán az akarattól függ ; attól t. i., hogy hová tereli figyelmemet, erre az igazságra-e avagy egy másikra. így az Isten létének akár a teremtett külvilágból, akár az ember bensejéből való megismerése szintén az értelemnek a dolga, de az akarat egészen el is terelheti ezt a tárgytól. Akkor persze már nem használ semmiféle érvelés. Mert az akarat nem engedi, hogy az értelem‘ természete szerint megadja az assensust, mikor pedig egész tisztán látná a motívumokat. Másodszor arguálhatunk szellemi képességeink tárgyá- ból. Ez érvre különös súlyt fektetünk. Mert tulajdonkép ez az a pont, ahol a modernisták hibáztak. De itt is annak az érvnek adjuk az elsőséget, mely nem annyira az értelem, mint inkább az akarat tárgyából, illetőleg az akaratnak a végtelen Jóságba való törekvéséből következtet a személyes Isten létezésére. íme az érintkező pont a Schola és a moder- nismus tana közt, nevezetesen az akarat törekvéséből egy létező Isten ismeretére jutni. De csakhamar meg fogunk győződni, hogy bár a kiindulás és a cél ugyanaz, az eredmény még sem az. Si duo faciunt idem, non est idem. Lássuk most már a Schola érvét. A benső tapasztalat azt mondja, hogy
