Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés
114 DR. LUTTER JÁNOS. Rolandus pápai trónra léptével a pápai törvényhozás és bíráskodás lép homloktérbe. III. Sándor a pápai trónon sem hagyta el a Gratian tanításában lefektetett alapelvet, mely szerint a házasságot a desponsatio initiálja s az egybe- kelés teszi perfectté és felbonthatatlanná. A felbontási okok számát azonban erősen redukálja. A házasságkötés kérdésé- vei különösen a salernói érsekhez írt »Licet praeter solitum« arengájú decretalisában rendelkezik mélyrehatóan. E decre- taligában ׳III. Sándor megtagadja a második, egybekeléssel perficiált házasságtól a bontó erőt, melyet, különben már mint magister Rolandus sem ismert el. Fent art ja azonban a votumnak bontó erejét.1 A desponsatióval initiált házasságban levő nőnek pedig, ki nem akar férjéhez menni, megengedi III. Sándor, hogy 1 Comp. I. Lib. IV. tit. 4. c. 3. Friedberg : Quinque compila- tiones antiquae. Lipsiae, 1882. 46.1. A decretalis a Collectio Gregoriana- bán két részre van vágva : c. 3. X. IV. 4. és c. 2. X. III. 32. A decre- talis szövege a következőbe. 3. X. IV. 4.) : Licet praeter solitum etc. Consuluisti nos siquidem, utrum si inter virum et mulierem, praestito vel non praestito sacramento, legitimus consensus intervenerit de prae- senti, carnale copula non secuta, liceat mulieri alii nubere, vel, si nupserit alii, et carnalis fuerit copula subsecuta, an ab ipso debeat separari. Super hoc autem Consultationi tuae taliter respondemus, quod si inter virum et mulierem legitimus consensus sub ea solennitate, quae fieri solet, praesente scilicet sacerdote aut etiam notario, sicut etiam in quibus- dam locis adhuc observatur, coram idoneis testibus, interveniat de prae- senti, ita quidem, quod unus alterum in suo mutuo consensu verbis consuetis expresse recipiat, utroque dicente : ׳>ego te accipio in meam«, et: »ego te accipio in meum«, sive sit juramentum interpositum sive non, non licet mulieri alii nubere. Et si nupserit, etiamsi carnalis copula sit secuta, ab eo separari debet, et, ut ad primum redeat, ecclesiastica districtione compelli, quamvis alii aliter sentiant, et aliter etiam a quibusdam praedecessoribus nostris sit aliquando judicatum«. A c. 2. X. III. 32. pedig így folytatja : »Verum post illum consensum legitimum de praesenti licitum est alteri, altero etiam repugnante eligere monasterium, sicut etiam sancti quidam de nuptiis vocati fuerunt, dummodo carnalis commixtio non intervenerit inter eos, et alteri remanenti, si commonitus continentiam servare noluerit, licitum est ad secunda vota transire, quia, quum non fuissent una caro simul effecti, satis potest unus ad Deum transire, et alter in saeculo remanere.«
