Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés

112

DR. LUTTER JÁNOS.

A bolognai iskola legkiválóbb jogásza kétségtelenül Magister Rolandus, a későbbi III. Sándor pápa. Szerinte is a consensus kinyilvánításával megköttetik a házasság.1 A consensus kinyilvánítása azonban csak initiálja a házas- ságot, mely csak az egybekeléssel lesz perfectté.2 Ez utóbbi Krisztus és egyházának szentségét (egyesülését) tartalmazza.3 De már a desponsatióban megnyilvánult consensus hűségre kötelez, bárha tartalmára nézve különbözik is e hűség a consummált házasságban levők liüségi kötelezettségétől.4

Bár Rolandus törekvése az, hogy a felbontási okokat a minimumra reducálja, nem képes a bolognai iskola hatása alól magát minden tekintetben emancipálni s nem negligál- háttá az itáliai egyháznak jogszokáson alapuló gyakorlatát. Mindkettő több felbontási okot ismer s Rolandus is — bár

fornicatio consanguineorum et consanguinearum ; dispensatio eccle- siae ; consanguinitas vel affinitas ; et raptus, si recipere noluerit cui fuerit rapta; dissensus etiam in matura aetate et cetera similia.«

1 Die Summa Magistri Rolandi, nachmals Papstes Alexander III. Ed. Fr. Thaner Innsbruck, 187-1. (A Summa a Stroma Rolandi nevet viseli.) De conjugio (114. 1.) : >>. . . videndum est, quae sint liecessaria ad matrimonium contrahendum. Tria siquidem sunt necessaria: consensus, pactio coniugalis, idoneitas personarum.«

2 Stroma Rolandi C. XXVII. qu. 2. (127. 1.) : ׳)Notandum, quod conjugium aliud est initiatum tantum, aliud est initiatum et con- summatum. Initiatum tantum, ubi est consensus cum pactione coniugali absque carnali commixtione, consummatum, ubi coitus cum consensu et pactione intercedit.«

3 U. o. (129. 1.): )Aliter etiam distingui potest: matrimonium aliud est, quod continet in se Christi et ecclesiae sacramentum, aliud non. ]Matrimonium enim carnali coniunctione perfectum Christi et ecclesiae sacramentum continere.«

4 Stroma Rolandi C. XXVIi. qu. 2. (128. 1.) : ׳'Et notandum, quod duplex est fides matrimonii, una desponsationis alia carnalis conjunctionis. Fide pactionis se castos vicissim servare tenentur, unde et si religionem et continentiam sponsa invito sponso valeat eligere, ad alterius tamen copulam sponso vivente transire non pote- rit . . . Fides vero carnalis conjunctionis est, qua quisque ad mutuam servitutem carnalis debiti persolvendi, alteri tenetur astrictus, ut nullus altero invito aliquando valeat continere . . . Conjuges ergo «traque fide conjuges appellantur.«