Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés

f

van meg a kérdéses decretalis Chartresi Ivó Panormia-jában : 1 »Cum societas nuptiarum ita ab initio constituta sit, ut praeter sexus coniunctionem non habeat in se nuptiae con- iunctionis Christi et Ecclesiae sacramentum, dubium non est■ eam mulierem non pertinere ad matrimonium in qua docetur nuptiale non fuisse ministerium.«

E corrumpált szöveg híven tükrözi vissza a realista germán felfogást s az ennek nyomán fakadt copula-elméletet. Nemcsak házasság voltát negálják az oly kapcsolatnak, melyből a copula carnalis hiányzik, hanem még szentségi jellegét is tagadásba veszik. E túlzó reális felfogás nem sokáig tarthatta fenn magát. Már Hincmar rheimsi érsek ־ szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a törvényes despon- satióval, törvényes dotálással s nyilvános ünnepélyes szer- tartások között megkötött házasság valóságos házasság, ha nem is követte nyomon az egybekelés.1 2 3 Világos, hogy a felsorolt három kellék közül a desponsatio jelenti a házasságkötést.

1 Arra semmi biztos adatunk sincsen, hogy ki, mikor és hol hamisította meg a decretalist. L. Esmein : Le mariage en droit cano- nique. I. köt. 100. 1. Ivonis Carnotensis Panormia (Migne: Patr lat. 161. köt.) Lib. VI. cap. 23.

2 Némelyek szerint Hincmar a copula-elmélet tudományos megalapítója. így pl. Sehling : Die Unterscheidung der Verlöbnisse im canonischen Recht. Leipzig, 1887. 48. 1. Freisen i. m. 158. s köv. 1. Ezzel szemben Hörmann : Quasiaffinität c. művében (II. r. 423. 1. 2. j.) kifejtetteket teszem magamévá, mely szerint Hincmar sem a copula, sem a consensualista nézetet nem vallja, hanem ép a két végletet akarja kiegyenlíteni.

3 Hincmari archiepiscopi Rliemensis : De divortio Lotharii regis et Tethbergae reginae (Migne: Patr. lat. 125. köt.) Resp. ad interrog. XIII. (708. 1.) : >>. . . Et secundum sacram auctoritatem legaliter desponsatam, dotatam et publicis nuptiis honoratam, uxo- rem esse nemo qui dubitet.« Továbbá : Ad regem de coercendo et exstirpando raptu viduarum, puellarum, ac sanctimonialium (Migne : Patr. lat. 125. köt. 1021. 1.) c. VI. : »Sed et tam sanctum atque invio- labile voluit esse lex Dei foedus et vinculum nuptiarum, parentali auctoritate et legitima postulatione initiatum, ut puellam despon- satam, etiam ante copulam nuptiarum, uxorem eius cui desponsata est, esse confirmet.«

104 DR. LUTTER JÁNOS.