Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

73

ményeinek minősítse ; mert azokat becsületes lelkületűk miatt nem lehetett vesztegetés árán megvásárolni, de meg nagy számmal voltak olyanok, akik tanúbizonyságot tét- tek, hogy valóban látták a feltámadott Jézust.

Később, nagy idők múltával ismét találkoztak olya- nők, kik az ő gonosz szívok szerint minden áron tagadták a Jézus feltámadását ; ezek aztán a megjelenéseket csupa beteges rémlátományoknak, tisztán képzelményeknek akar- ták feltüntetni. Ez állításokra ama körülmény folytán merészeltek vetemedni, mivel hogy az ő idejökben a tanuk már nem éltek, akik szemök, fül ők és tapintó érzékök által tudták a feltámadás igaz voltát s így nem kellett tartaniok attól a hazugságukat összetörő cáfolattól : de ugyan ti mit beszéltek, hiszen mi tudjuk, hogy feltámadott ; mert mi láttuk az Urat !

Azonban a gonosz törekvés sem válik be ; lépten-nyo- mon napnál világosabban kitűnik mindenből az Ür Jézus feltámadása.

Tehát feltámadott a Krisztus. Mit tesz bizonyossá ez ? E csuda, — mert a holt feltámadása eltagadhatatlanul csuda, azt minden ésszel megáldott teremtmény igen jól tudja, érzi — e csuda minden kétségen kívül bizonyítja az Ur Jézus istenségét.

Az okoskodás menete ez : az Isten igaz ; az Isten hazug- ságot magáévá nem tehet s így nem is pártolhat hazugsá- got hazugság mellé Ö, aki az abszolút igazság, közvetlen belemüködéssel nem állhat.

Mit tett Jézus ? Földi itt jártában jót cselekedvén ment által az életben, számtalan sok csudát művelt, folyton tanított.

E kérdés érdemében a vizsgálat tárgya csak az utóbbi lesz s beszédeiből csupán csak két alkalommal hallatta sza- vait, amikor szólott a Jónás prófétáról és az ő templomának — testének — felnyitásáról.

E két kijelentésnek hitelességét nem gáncsolják a Krisz- tus ellenségei sem, megértették és igen jól megjegyezték ezt még a szanhedrinnek Jézus ellen ez áskálódó tagjai is, annyira,